Püspöki körlevelek 1876 (Szombathely, 1877)

23 — mindegyik szolgálati evután 2°,'0-kal növekedik. A nyugdij-összeg megállapításánál 40 évnél hosszabb szolgálat nem számítható be. B) Felsőbb hatóság általi nyugdíjazás 10. §. A nyugdíjra jogosított tanító, tanítónő, nevelő, nevelönő, saját kérelme nélkül, sőt akarata ellenére is nyugdíjazható: 1) ha 65 éves korán felül bebizonyittatik, hogy öregségi elgyengülés miatt a tanitói hivatal betöl­tésére egyátalán képtelen; 2) bármely életkorában bebizonyittatik, hogy elmebetegség (őrültség) vagy egyéb betegségs elnyo­­morodás miatt a tanitói hivatal betöltésére teljesen és véglegesen képtelen. Az 1-ső és 2-ik pontban irt esetek­ben az illető nyugdijösszeg a fennebbi 9. §. értelmében állapittatik meg; szolgálati ideje pedig a 8. §. szerint számittatik ki s e szerint kap végkielégítést vagy élethosszig élvezendő nyugdijat. 11. §. A kényszeritett nyugdíjazást községi iskolák tanitói irányában, a tanfelügyelőnek és a megyei iskola-tanácsnak indokolt felterjesztésére, a közoktatásügyi rainistor rendelheti el; a felekezeti vagy egyéb nyilvános iskolák tanitói irányában pedig akár az állami tanfelügyelő, akár az illető iskola főhatóságának kezdeményezése folytán azon főhatóság és a minister által a tanfelügyelő elnöklete alatt kiküldött vegyes bizottság felterjesztésére és az illető főhatóságnak egyetértésével rendel­heti el a minister. 12 §. Mindazon akár tényleges szolgálatban levő, akár nyugdíjazott tanítók, akik bűntény miatt bírói ítélettel elitéltetnek vagy súlyos hanyagság, erkölcsi kihágás vagy polgári bűntény, vagy fegyelmi eljá­rás következtében tanitói hivatalukból elmozdittatnak vagy nyugdijuk elvesztésére Ítéltetnek, nyugdíjra illetőleg végkielégítésre való jogositottságukat elvesztik. (1868: XXXVIII. 138. §.) Hasonlóul elvesztik a népnevelési nyugdíjalapból való nyugdíjra ogosultságukat azok, kik a 2. §-ban irt tanitói pályákat odahagyták vagy fel­sőbb tanintézetbe avagy szakiskolákba léptek tanítókul, hol elébbi szolgálati éveik is beszámíttatnak s igymás alapból tarthatnak számot nyugdíjra. A nyugdíj-alapba befizetett dijak az alap tulajdonává válnak s többé vissza nem vehetők, akár önként távozzék, akár elmozdittassék az illető tanitói állomásáról vagy pályájáról. III. özvegyek és árvák gyámolitása. a) Özvegyek gyáraolitása. 13. §. A nyugdíjra jogosítottnak felesége, férje halála esetén, évenkénti rendes özvegyi segélyt kap, ha férje legalább 10 beszámítható éven át szolgált és legalább egy éven át élt vele házasságban s fér­őnél; egfölebb 20 évvel iljabb. Oly özvegy, ki még egy évig sem élt férjével házasságban, csak azon esetben nyer segélypénzt, ha bebizonyítja, hogy férje ősszekelésükkor nem szenvedett azon betegségben, mely halálát okozta 14. § Azon özvegy, kinek férje már 10 évig szolgait, s ki férjével legalább egy évig élt együtt házasságban, az özvegyi gyámpénzt élethosszig élvezi. Ha ismét férjhez megy, özvegyi diját elveszti ugyan házassága tartamára; de ha megint özvegy marad és második férje után sem kap özvegyi nyugdijat, akkor ismét megkapja előbb húzott özvegyi gyámpénzét vagy pedig férjhezmenetelekor az őt megillető gyámpénznek két évi összegét kapja végkielégítésül. A férjhez menő özvegyeknek nyilatkozniok kell az iránt, hogy ezen vég­kielégítést kivánják-e vagy pedig'ismét férjhez menetelük esetére fentartják igényüket a rendes segélypénzre 15. §. Az özvegyi segélypénz évi összege a férj részére 40 évi szolgálata után biztosított nyugdij­összeg 40%-át képezi, mely a házastárs halála napjától számított fél év múlva tétetik íolyóvá. 16 §. Özvegyi segélypénzre nem lehet joga azon Özvegynek-1) a ki a 13. §. érteimében nem jogosított segélypénzre; 2) a ki az elhunyt férjjel már annak nyugdíjba helyezése után lépett azon házasságra, melyből

Next

/
Oldalképek
Tartalom