Püspöki körlevelek 1876 (Szombathely, 1877)

54. sz.

I. K.

I.

Midőn az uj év kezdetén megyei összes papságomnak híveikkel együtt a minden vigasztalás Atyjától legkívánatosabb lelki és testi áldásokat kérek, nem mulaszthatom el őket főpásztori szeretetem egész melegével felhívni, hogy lélekben járó szent hivatásuknak minden irányban lehető legjobban megfelelni törekedjenek.

Isten áldására, az egyház és haza elismerésére lesznek ezáltal méltókká, és egyúttal azon édes örömnek is részeseivé, melyet a híven teljesített kötelesség boldogító öntudata fakaszt.

Különösen kérve kérem mindnyájokat, hogy szeressék az iskolát, és a serdülő nemzedék tanítását és valláserkölcsi nevelését hűséges gonddal és kitartó szorgalommal vezessék, mit midőn ismételve lelkökre kötök, nem mulaszthatom el figyelműket egy fontos körülményre felhívni, melyre egyébiránt közülök többeket egvenként már ismételve figyelmeztettem, és ez az, hogy születésükre nézve nem magyar ajkú híveim gyermekei a magyar nyelvben elméletileg és gyakorlatilag lankadatlan szorgalommal taníttassanak. Nem tartom szükségesnek ezen felhívásomat a plébános és tanító urakkal szemben több és több indok felhozásával támogatni ; mert mindnyájokról örömest fölteszem hogy ezen kötelességök teljesítésére saját szivükből merítik a leghathatósb buzdítást és er-fi. Csak azt említem fel és mindnyájokat kérem, magyarázzák meg ezt mindazoknak, kik lelki vezetésűk alatt állnak, hogy hazánkban a jogegyenlőség folytán minden közszolgálati pálya a legszegényebb német, vend, horvátajku ember fia előtt is nyitva áll, s ha a kellő képességet megszerzi, a magyar nyelvet megtanulja, bármely pályán nyerhet alkalmazást, sőt azon fokonként fölebb és fölebb is mehet.

Valódi jótevőikké lesznek a szegény nép gyermekeinek, kiket a magyar nyelvre megtanítanak.

Tudom, hogy még mindig vannak megyém területén alkalmazásban oly tanítók, kik a magyar nyelvet nem tudják, tehát azt tanítani nem képesek. Oly baj, melyen alkalmas tanítók hiánya miatt hamarjában alig lehet segíteni. Azaz, hogy mégis lehet, ha papjaim között mennél többen lesznek, kik, mint ezt már néhányan nekem komolyan meg is. ígérték, addig is, mig erre a tanítók mindnyájan képesek lesznek, a magyar nyelv tanítását személyesen végzendik iskoláikban. Ebbéli nemes elhatározásuk nemcsak előttem lesz fölöttébb nagybecsű, hanem az egész megye s főkép azon szülők előtt, kiknek gyermekeit tanítani fogják.

Fölösleges megmagyaráznom, hogy ezen felhívásomnak legkevésbé sem czélja nem rnagyarajku híveim saját nyelvét elnyomni. Mentsen Isten. Ám használják azt békében ezentúl is, mint eddig törvényadta szabadságuk szerint; ebben őket sem. az ország, sem az egyház nem akarja, nem is fogja akadályozni; én. mint'főpásztoruk csak azt óhajtom, hogy gyermekeik a magyar nyelv tudásában honpolgári kötelességeik teljesítésére épen úgy, mint jóllétük előmozdítására szükséges eszközzel bírjanak.

A kerületi esperes és tanfelügyelő uraknak egyúttal meghagyom, hogy a felügyeletük alatt álló iskolák hivatalos meglátogatása után nekem arról, vajon a magyar nyelv tanítása minden iskolában folyamatban van-e ? ki által és mily előmenetellel teljesittetik ? lelkiís meretes jelentést tegyenek, ugyan akkor azon tanítók névjegyzékét is közöljék, kik a magyar nyelvet buzgón és jó sikerrel tanítják, vala nint azon plebátiosok vagy káplánokét is, kik ebben a tanítót pótolják, végre azon tanítókét is, kik a magyar nyelvet nem tudják, ez utóbbiakat nevemben ezen hiány pótlására kötelezvén és buzdítván.

Kelt Szombathelyen, 1876. évi jan. 1 én.

Imre s. k., püspök.