Püspöki körlevelek 1871 (Szombathely, 1872)
Kelt Szombathelyen Boldogasszony-hava 20-án 1871 187 II. K. A kath. egyház isteni küldetéssel lévén felruházva, intézkedéseiben mindenkor és mindenütt oly szent czélok által vezéreltetett, melyekben a hívek lelki javára s örök üdvére irányult édesanyai szorgoskodása félreismerhetlenül nyilatkozott; ugyanazért soha nem lehet az ő rendeletéit a hivek lelki kára nélkül mellőzni vagy épen megvetni. A közeledő negyvennapi szentböjt üdvös intézményében is sz. Leo szerint a híveknek kedvező alkalmat óhajtott nyújtani, hogy leikök elhomályosodását és sérveit, melyeket rajta a mindennapi gondok között való elszóródás ejtett, a magokba szállás s jámbor cselekedetek érdemeivel gyógyitgassák, szivök fekélyeit böjti sanyargatással tisztítsák, és vallásos érzelmekkel készítsék elő magokat megváltásunk fenséges ünnepeinek méltó megülésére. Miből önként következik, hogy aki lelkét elhanyagolni nem akarja, az üdvösség eme napjait közönyösen nem tekintheti, s a böjt fegyelmét, az erkölcsi előhaladás ezen egyik biztos eszközét az öntagadástól irtózó tett fékezésére üdvösen használni el nem mulasztja. Nem kételkedem, hogy Kedveltségiek az egyház ezen magasztos szándokait és a böjt lelkiismeretes megtartásából eredő hasznokat nem csak szemök elől nem tévesztik, hanem mindenkori atyai intelmeimhez képest azokat mind magok, mind a gondjaikra bízott hivek lelki előmenetelére fordítani törekesznek is. Mivel azonban a kath. egyház híveit anyai szeretettel karolja fel, s ennél fogva őket a a kitűzött szent czélok elérésére elengedhetlen szigorral, vagy elviselhetlen terhekkel sürgetni már csak azért sem akarja, nehogy ez által nekik a készséges engedelmesség akadályaiban lelkiismereti furdalásokat okozzon, vagy őket a törvényszegés veszedelmének tegye ki: tekintetbe véve, miszerint némely különben leikök üdvére gondos, s az egyházi törvényekhez híven ragaszkodó hivek körülményeiknél fogva a böjtöt felsőbb kötelmeik megsértése nélkül nem tarthatják meg, ezek szükségén segítendő, ŐSzentsége IX. Pius Pápától 1869-ik évi Nov. 21-én nyert hatalom erejével, mely következőleg hangzik: „Felmentvényt adni, midőn szükségesnek látszik, a hús-, tojás-, s tejből készült eledelekre böjtök idején, s a negyvennapi böjtben.“ Megyém plébánosait s plebános-helyetteseit felhatalmazom, hogy a hús eledelekre alapos okokból felmentvén yt nyerni óhajtó híveiknek, ezt a bekövetkező negyvennapi .szentböjt napjaira — kivéve Szerdát, Pénteket, és Szombatot, mely napokon a böjt fegyelme lelkiismeretesen fentartandó leszen — egész Fekete Vasárnapig bezárólag megadhassák oly megjegyzéssel, hogy az engedélyezett napokon is csak egyszer táplálkozzanak huseledelekkel, és mindazon napokon, melyeken e felmentvénynyel élni fognak, az anyaszentegyház szándokára 5 Miatyáukat s 5 Üdvözletét mondjanak, s különösen a szorongatott Szentatyáért buzgón imádkozzanak, akiket pedig Isten földi javakkal megáldott, a böjtöt alamizsnával pótolják. Ezen böjti felmentvényt megyém papjaira is általánosan kiterjesztem oly formán, hogy kinek-kinek saját lelkiismeretóre bizom annak megbirálását: ezzel mikor? és mennyire éljen ?és kikötöm, hogy akik ezen felmentvénynyel élni fognak, minden botrány vagy gyanusitgatás eltávolítása végett híveikkel ebbeli engedélyemet, valamint az avval való élés okát is tudassák. E felmentvényt mégis azon reményben adom, hogy megyém papjai azzal szükségen kívül élni, és a böjt fegyelmén csorbát ejteni nem fognak, de e kedvezményt is lelkipásztori s papi teendőiknek annál pontosabb teljesítése, és más jó cselekedetekkel pótolni igyekezendnek. Imre s. k. püspök. /
