Püspöki körlevelek 1866 (Szombathely, 1867)
Kelt Szombathelyen Szent-Iván hava 22-én 1866. 879 IV. k. V katholika anyaszentegyháznak, mint a hivek gondos anyjának minden törekve'se oda irányul, hogy azok a jóllét áldásai között szintúgy Istent magasztalják, Őbenne Örvendezzenek, valamint a balsors kemény csapásai alatt Istenben keressenek vigaszt, enyhülést és segedelmet. Napjainkban vészteljes események súlyos következményeikkel készülnek reánk törni, vérengző harczokkal állunk szemközt. Nem szükséges ezt tüzetesebben fejtegetni, O cs. és apóst. kir. Felségének népeihez intézett atyai szózata közelebbről előadja azon okokat, melyek Öt a jog védelmeért a harczsikra szóliták. De Isten lévén a hadak intézője, szükséges, hogy valamint ó Felsége a segély és győzelem iránt Istenben helyezi bizalmát és reményét, és ezért népeinek imáit is az Övéivel egyesittelni óhajtja: úgy kell, hogy ne szűnjünk meg mi is buzgó fohászainkat az irgalmasság Atyjához emelni, és látogatlatásunk eme napjaiban mindenható segélyéért esedezni. Evégből rendelem, miszerint a háború tartama alatt megyém áldozárai miséjükben a háború idejéni mise közimáját („Deus, qui conteris bella“ e missa tempore belli) naponként felvegyék, vasár- és ünnepnapokon pedig ugyanezen szándékra a fára insteniszolgálat után a néppel 3 Miatyánkot s 3 Üdvözletei az anyanyelvre fordított fentebbi közimával együtt mondjanak. II. A nagyméltóságu magy. kir. Helytartótanácsnak következő kegyes intézménye: 2299 í. sz. Méltóságos Püspök Ur ! Az egyházi hivatalok és javadalmak átruházásáért az 1862. évi December 13-án kelt bélyeg és illeték törvény 40-dik díjszabási tétele a) betűje értelmében járó illeték, annak kiszabási módozatai körül követelt eljárás, különösen ezen illeték kötelezettségnek a káplánokra is kiterjesztése, továbbá a magán adományozásu egyházi hivatalok ingóságbeli javadalmazásai után> az 1850. évi Augustus 2-án kelt bélyegtörvény hatályba léptétől az 1863. évi Január 1-ig terjedő időszak alatt megszabott, de be nem fizetett illetékeknek utólagosan czélbavett beszedése ellen több egyházi hatóság részéről támasztott panaszok orvoslása végett ezen királyi Helytartótanács állal 1865. évi Augustus 24-ről 52,144. szán) alatt legfelsőbb helyre tett felterjesztésre leérkezett folyó évi Márczius 12-én 683. szám alatt kelt kegyelmes királyi udvari rendelvény szerint, a császári királyi pénzügv-ministerium a bélyeg s illeték törvény szabályainak megváltoztatására magát felhatalmazva nem látván, egyúttal kijelenté, hogy a bélyeglörvény értelmében, minden jogügyleti okmány kibocsátója, épen úgy, mint annak elfogadója egyetemlegesen felelősek azért, hogy a törvény követelményének elég tétessék ; minél fogva a kibocsátó a felelősséget legjobban elhárítja magától azáltal, ha arra ügyel, hogy a törvénynek az elfogadó részéről is elégtéve legyen. Eme törvény alkalmazásánál tehát, az egyházi javadalmak adományozására nézve, az illető adományázónak a fenemlitett ügyeletén kívül tulajdonképen más fáradsága nincs; — valamint azonban az ettől fel nem menthető, úgy más részről reá van bízva, oly intézkedést tenni, hogy ezen felelőség tekintetében mentesítve legyen, Egyéhbiránt a kérdéses törvény szabványai szerint is nem minden esetekre vonatkozik azon kötelezetség, az előforduló jogügyleteket a pénzügyi hatóságnak bejelenteni. A törvényes illeték lerovása ugyanis a legtöbb esetben az illető adománylevélre alkalmazott bélyegjegjegyek által eszközölhető, s az illeték kiszabása végelli bejelentés a pénzügyi hatóságnál csak akkor szükséges, ha az illetéknek közvetlen, vagy részletekbeni lefizetése szándékoltalik , vagy ha az 1850-dik évi Augusztus hó 2 án kelt bélyegtorvény 5-dik §-ának B.) b.) alatti esete áll be, mint ez, az 1865-dik évi September hó 5 én 62269. szám alatt kelt intézvényben részletesen kifejtetett s mire nézve az illető pénzügyi hatóságok a pénzügyministerium által kellőleg utasítva lettek. A mi pedig az 1850. évi Augusztus 2-án kelt bélyegtörvény hatályba léptétől 1863. Január hó 1-sőig terjedő időszakot illeti, a pénzügyministerium nincs ugyan azon helyzetben, hogy a magány adományozástól függő egyházi hivatalok után járó, s az eszközlött nyomozódások eredménye szerint, csekély kivétellel be nem fizetett illetéket, mely a nevezett hivatalok ingóságbeli javadalmazásai után a 11-ik fokozat szerint volt kiszabandó, az itteni indítványhoz képest elengedje, hajlandó mindazáital az illeték kiszabása módozatai iránt feljebb kifejtett xijabb elveket, a kérdéses időszakra is alkalmaztatni, a papság lelkiismeretességére bízván, hogy a törvény kívánalmainak,az említett módon utólagosan eleget tegyen. E szerint oly esetekben, midőn az illeték-bélyegjegyeknek a már kiállított okmányra ruházás által szándékoltalik lefizettetni, elégséges leend, ha az illető okmány hivatkozással a pénzügyministerium ebbeli engedélyére, az adóhivatalnak, a felhasznált bélyegjegyek átbélyegzése végett bemutattalik; ellenben az említett időszak alatt történt hasonnemü oly magán adományozások, melyek illeték kiszabás végett eddig bejelentve nem voltak, s melyek után járó illeték, fenebbiek szerint bélyegjegy használata által le nem róvható, az azokkal összekötött jövödelem kitétele mellett, az illetéknek utólagos kiszabása végett a bejelentésre kötelezett egyházi hatóságok vagy a hivatalok által, a'/, alatt ide mellékelt kimutatás szerint, közvetlenül az illeték kiszabásra hivatott hivatalokhoz pótlólag minél előbb bejelenlendők lesznek. Megjegyezvén végre a császári királyi pénzügyministerium, hogy a törvényszabta határozatoktól, a káplánok javára sem lehet kivételesen eltérni.
