Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola - Gyakorló Iskola tanártestületi értekezletek, 1939-1943, Szeged
1943. február 23.
A helyesen értelmezett és megvalósított történelem-óra egyúttal a múlt egy részének élményesitése is. Ez az élmény azonban - ha lerögzített nyoma nem marad a tanuló kezében - könnyen elmosódik a tanuló lelkében, emlékezetében. Igaz, a tankönyv olvasása, tanulása is kelthet élményt, vagy azt felkeltheti a tanuló emlékezetében, de mekkora utat kell megtennünk addig, amig ide eljutunk! Erre a polgári iskolai tanuló még alig képes. Ezért szükséges az óravázlat, illetve az élményesitett órának egyes - a lényeget kiemelő és csoportositó - vezérszavakban, mondatokban, egyszerű vázlatos rajzokban való lerögzitése, amit a tanulók a táblára való írással egyidőben füzetükbe Írnak. A történelmi órán nemcsak az észt és emlékezetet kell művelnünk, illetve fejlesztenünk az ismeretek gyarapításával, hanem főként a tanulók érzelmi világát kell gazdagitanunk ezen a fokon. így lesz lélekformáló munka a történettanítás. Ennek a lélekformáló élményesitő munkának lesz maradandó hü képe a tanulók munkafüzeté. így fogva fel a dolgot, a munkafüzet a közösségben végzett munka eredményességét szolgálja. Természetesen a munkafüzet nem lehet tanításunk célja, csupán egyik eszköze, amely az ismeretanyaghoz fűződő lélekformálás eredményességét van hivatva megőrizni. Kialakulása is úgy történik, hogy az osztály a munkaközösségben lerögzíti a munkamenet egyes eredményeit, élményeit, fontos adatait könnyen áttekinthető elrendezésben. 2» A nevelői elv. A munkaközösség lüktető megnyilvánulását érheti el a tanár, amikor a tanulók vetélkedve ajánlják azt, mi kerüljön a vázlatba. Ezzel ráneveljük tanulóinkat a lényeglátásra. a helyes és észszerű gondolatfüzésre, az ismeretek helyes csoportosítására» egyszóval önálló gondolkozásra, Ítéletre, munkára neveljük a tanulót. Nem hanyagolhatjuk el azt sem, hogy a jő, áttekinthető és rövid vázlat ráneveli a tanulót - olykor a tanárt is - a rendes, tiszta, áttekinthető és következetes munkára, bizonyos nevelői szempontok alkalmazására. De van a munkanapló-írásnak nagy fegyelmező ereje is. A tanulók maguk előtt látják, mint alakul ki fokozatosan és észszerűen a kifejtett közös munka menete. Segítségével otthon is újra végigkísérhetik a gondolatmenetet, megállapíthatják, miként haladtak előbbre és hogyan érték el a végső eredményt* a felvetett problémát. Mivel pedig nem megfogalmazott szöveget látnak maguk előtt a feldolgozott anyag összefoglalásánál, hanem csak emlékeztető szavakat, neveket, évszámokat, rajzokat, amelyek felkeltik gondolataikat, ismereteiket, - nekik maguknak kell fogalmazniok, ami nagyban kifejleszti előadó-, kifejező készségüket. így válik a jól összeállított vázlat az önálló beszédre és előadásra nevelés hathatós eszközévé. 3. Módszertani elv. A történelemtanításban mindhárom /az öntevékenységre nevelő vagy rávezető, a kérdező és közlő/ módszer érvényesül. Éppen a legtöbbet előforduló közlő módszer teszi szükségessé a történelmi munkafüzet használatát. Közismert tény ugyanis, hogy ennek a módszeres eljárásnak következtében a tanulók figyelme, a tanításban való teljes részvétele nem ellenőrizhető eléggé. Az előadás vagy közlés alatt a táblára irt néhány szó hamar visszazökkenti a tanulót ábrándozásából s igy újból részt vehet a közös munkában. De a tanár számára is jó fékező a munkanapló vezetése. Ez ugyanis - ha tervszerűen és előre megállapított cél szerint dolgozik - megóvja őt az elkalandozástól, attól, hogy összefoglalás előtt még rácsöngessenek, ami pedig a tanítás eredményét teszi kétségessé. 4. Tekintélyt elv* a tantervek. /Itt foglalkozott előadó az újabb tantervek és utasítások idevonatkozó megállapításaival, amelyek a helyesen értelmezett munkanaplót célszerűnek tartják fenti cél elérésére./ /Foglalkozott ezután előadó azzal, mit Írjunk a munkafüzetbei mikor Írjuk azt| az óravázlatnak a összefoglalások alkalmával való nagy hasznával stb./ Összefoglalva az elmondottakat, az óravázlat, illetve a munkafüzet vezetése révén a tanuló felismeri azt, hogy az órán nem dolgozott hiába. Élvezi a jól végzett munka örömét, ami további erőkifejtésre ösztönzi. Ebben rejlik az a dinamika, amely nem a szemlélődő, hanem a lendületes elhatározásu és cselekvő ember világába vezet.
