Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola - Gyakorló Iskola tanártestületi értekezletek, 1939-1943, Szeged

1941. március 28.

nevetni, majd a hátunk mögött fognak kinevetni.

Tehát nagyon vigyázzunk a szemléltetésnek erre a módjára.

De alkalomadtán nagyon jó szolgálatot tehet. Ha pl. azt tanitom, hogy a kutya ellopta a húst, nem kell lefordítanom a szót magyarra, ha egy jellegzetes mozdulattal szemléltetem.

Ugyanez áll az arcjátékkal való szemléltetésre is. Erre is nagyon kell vigyáznunk. Leginkább csak tíjfás dolgok tanításánál használjuk, vagy közömböseiméi. Komoly, szomorú tárgyú olvasmányoknál inkább tartózkodjunk tőle. Mert nagyon igaz, amit az a német közmondás kifejez: "Vom Erhabenen bis zum Lächerlichen ist’s.nur ein Schritt."

Itt inkább a hangsúllyal tudunk szemléltetni. A helyes hangsúly, a lényeges dolgok kiemelése, a helyes tagolás szemléletessé teheti egész előadásunkat, a színtelen, vagy rosszul hangsúlyozott előadás megakadályozhatja a legkönnyebb szöveg megérátését is. Ezt nem kell\ bizonyítani.

A belső szemléltetéshez, a dolgok elképzeltetéséhez csak akkor folyamodhatunk, amikor a tanulók már elegendő szó- és fordulatkinccsel rendelkeznek. A szavakkal való festést a magyarnyelvi oktatás épp oly kevéssé nélkülözheti. A különbség csak az, hogy a német nyelv tanításánál még sokkal inkább kell ilyenkor megválogatnunk mondanivalónkat. Mert hiába használok még oly gyönyörű képet, ha tanulóim nem értik meg a használt szavakat.

A belső szemléltetés a német tanításában rendszerint abban áll, hogy az igen tömör olvamányokat vagy legalább is azok egyes részeit színesebben, élenkebben, könnyebb stílusban adjuk elő. Sok évi tapasztalatom, hogy az igv előadott történetet még a gyengébb tanuló is első hallásra - legalább kérdésekre - tudja reprodukálni, mig a nagyon tömör, nehéz stílusban előadottakat nagy olvasottakat még többszöri hallás után sem tudják elmondani a ,jó tanulók sem.

Igen fontos még az idegen nyelv tanításában, kivált a nyelvtannál, a táblára irás. Sohasem szabad nyelvtani szabályokat a levegőbe tanitsni. Igaz ugyan, hogy mig egy nyelvtani szabály eljut odáig, hogy mint nyelvtani jelenséget tárgyaljuk behatáan, és megkívánjuk, hogy tanulóink most már jegyezzék meg, értsék meg, tudják he» lyesen alkalmazni, addig igen-igen sok előkészületet tettünk már.

Beszédgyakorlataink és olvasmányainak közben felhívjuk a tanulók figyelmét arra, hogy ezt igy mondja ojiémet, Aztán a második, harmadik alkalommal már nem csak ezt mondjuk, hanem utalunk a régebben