Tanítóképzőitézeti Tanárjelöltek Apponyi Kollégiuma tanácsülései, 1938-1943, Szeged

1942. június 24.

február hónapokat tartanánk alkalmasnak. Kívánatosnak tartjuk, hogy mind a látogatások, mind pedig a tanítások, a jelöltek egyéb elfoglaltságát a lehetőségig figyelembe vevő előre megállapított munkarend alapján történjenek. A tanítások tervszerűségét és eredményességét biztosítandó,a tanitást megelőző és követő módszeres megbeszélésen kivül, minden esetben szükségesnek látjuk nemcsak a vázlatok elkészítését, hanem azoknak - legalább a tanítást megelőző napon - a szaktanárnak történő bemutatását is. Amennyiben a szakvezető tanári értekezlet e javaslatainkat megáévá tenné, tisztelettel kérjük a Kollégium Igazgatóságát, hogy tanév elején e kívánságokat, általa helyesnek talált módon, a jelöltek tudomására hozni szíveskedjék.

Végül szabad legyen a didaktikai gyakorlatok vezetésében résztvevő tamtóképzőintézeti tanárok munkájáról is megemlékeznem. Intézetünk és annak tanárai 1929. óta állnak a tanítóképzőin tézeti tanárjelöltek didaktikai gyakorlatainak szolgálatában. Szegeden négy intézet van mely az itteni főiskolán és egyetemen folyó tanárképzés didaktikai gyakorlatainak helyéül szolgál. A Baross Gábor főgimnázium a középiskolai tanárjelöltek gyakorlatainak helyül szolgál. Ebben a minőségben hivatalosan is elismert gyakorló gimnázium, melynek tanárai a gyakorló gimnáziumok tanárai részére biztositott magasabb illetményt élvezik. A leánygimnáziumban a középiskolai tanárnőjelöltek végzik didaktikai gyakorlataikat Az érdekelt tanárok a látogatott és vezetett órák után megfelelő díjazásban részesülnek. A gyakorló polgári iskola, mely a po] gár i iskolai tanár-és tanárnőjelöltek gyakorlati kiképzésének a helye, kevesebb, heti 10-12 órai elfoglaltságot biztosit tanárainak. Negyedik volna a kir.kat. líceum és tanitóképzőintézet, Ebben az intézetben a tanárok nem részesültek és ma sem részesülnek óraszám kedvezményben - többen heti 18 órát meghaladó óraszámban tanitanác de nem is kapnak semmi anyagi ellenszolgáltatást a gyakorlati kiképzésben végzett munkájukért. Tizenhárom éve végezzük munkánkat a hasonló feladatokat megoldó intézeteknél és tanárainál nehezebb körülmények között, magasabb óraszámmal, elltn szolgáltatás nélkül. Nem érhet bennünket tehát sem az áldozatkészség hiányának, még kevésbbé az anyagiasság vádja, ha most e kérdést felvetjük és az intézet és tanárainak a tanitóképző-intézeti tanárjelöltek gyakorlati kiképzésével kapcsolatos helyzetét tisztázni, illetőleg megfelelő módon szabás ózni óhajtjuk. Erre a lépésre késztet bennünket önmagunknak és munkánknak megbecsülése is, annál is inkább,- 4 -