Juhász Gyula Tanárképző Főiskola - Főiskolai Tanács ülései, 1978, Szeged

1978. január 5., rendkívüli ülés

17 értelmezésem szerint sajátos társadalmi viszony» amely politi» kai elméletben tükröződik» ez a politikai elmélet pedig irá­nyítja a politikai gyakorlatot. A politikának» mint viszonynak az összes többi társadalmi viszonyrendszertől eltérően az a sa­játossága» hogy mindig akarati viszony - társadalmi szinten az osztályok akarata» egyén szintjén pedig az egyén akarata feje­ződik ki benne» de az osztályok totális viszonya is» a társada­lom feletti hatalom megszerzésére és megtartására irányuló vi­szony is. E sajátosságok fejeződnek ki a politikai elméletben» a politikai elmélet által vezérelt politikai gyakorlat Jellem­zőiben is» amikkel az egyes ember közvetlenül találkozik. Ezért a politikai szocializáció» ezen keresztül az egyes emberek poli­tikumát közveti oiUl befolyásoló politikai gyakorlat» mint bél­és külpolitika jelenik meg sokszínűén tükrözve a gazdasági hely­zetet» ezért hatása is sokféle» mert változatos az eszközrend­szere is, variálható» gyorsan változtatható, ezért gyors a ha­tása is, és mindig az emberek és osztályok számára alternatívá­kat, döntési lehetőségeket hordoz magában. A politikának, ezen belül a politikai gyakorlatnak ez ok a sajátosságai megadják a politikai szocializáció sajátosságait is, mélyek folyoraatjellegében a szocializációs szakaszokban! eredményében pedig politikai típusokban fejeződnek ki. A poli­tikai szocializáció sajátosságait én a 14-23 év közötti korosz­tálynál a délmagyarországi falusi fiatalok körében a főbb tár­sadalmi determinánsok szempontjából több szaktudomány módszeré­vel vizsgálom. Minden kutatásnak csak akkor van értőimé, ha eredményei közkinccsé válnak. 1960-től tanulmányaimban. Jegyzeteimben, cikkeimben Arisztotelész mondását követem, akitől megkérdezték, miről lehet megállapítani, hogy egy Írás Jő, vagy rossz? Azt válaszolta, hogy húrom dolgot kell figyelembe venni t először* elmondta-c a szerző mindazt, amit el kellett mon­dania, másodszor* pontosan annyit mondott-e, amennyit kellett mondania, harmadszori úgy nondta-e él, amit mondott, ahogy azt mon­dania kellett.- 14 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom