Juhász Gyula Tanárképző Főiskola - Főiskolai Tanács ülései, 1977, Szeged

1977. március 31., rendes ülés

59 hallgatói véleményként megfogalmazott értékelés, Hallgató­ink nagy része nen különiti el egymástól kellőképpen a vi­lágnézeti nevelés és a világnézeti oktatás területét, igy az egyik feladatát a másiktól kéri szánon« Ha a szaktanár dialektikus szemléletet alakit ki a szakórán belül, oksági összefüggést negláttat stb, - máris világnézetileg nevel, - bár lehet, hogy a hallgató ezt nen is veszi észre, s igy nen is tartja annakc Az általános tárgyakban éppen azt kifogásolják a hallgatók, hogy a ta­nárok örök igazságokat akarnak elfogadtatni velük, a marm xista tételeket ismételgetik, de nem bizonyítják megfele­lő módon, igy a túlnagyarázás inkább ellenkező hatást vált ki a hallgatókból, Problémát jelent egyes jegyzetek érthetétlensége, a tananyag elvontsága, amelyet a tanári magyarázat sem tud mindig kellőképpen megértetni« Általában az életköze leég, az életszerűség követelményeit kérik számon a halig'bók, és vitákban ' kialakított igazságokat akarnak elsősorban elfogadni. Azok a hallgatók, akik negativ tapasztalatokat szereztek szaktárgyukban rejlő világnézeti lehetőségek ki­aknázása tekintetében, mint jövendő tanárok sem tervezik a helyes negvalósitást. 3« A világnézeti nevelés lehetőségei, tevékenységi formái a kollégiumokban:- sajtótermékek rendszeres olvasása és vitája;- a politikai eseményekről való rendszeres tájékoztatást szolgáló stúdió politikai programja;- olyan tárgyú politikai előadások és az ezeket követő vi­ták, amelyek a politikai tájékozottság és az elkötele­zett világnézet fejlesztését szolgálják;- olyan játékos tevékenységi formák, amelyek a politikai tájékozottság felmérését és továbbfejlesztését célozzák,-, Ezeknek a formáknak nemcsak az az értékük, hogy nagy tömeget mozgósítanak, hanem a közösség formálásának is- 17 -St.sz.; 1748/76. 60 péld.Pőigh«

Next

/
Oldalképek
Tartalom