Szegedi Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1945-1946, Szeged

1946. június 23. tanévzáró ünnepi ülés

dést is okozva. Úgy, hogy az ideáli­san gyógyult eseteket igen kis száza­lékra tehetjük, silóban, alig volt bizonytalanabb kimenetelő műtét, mint a hályogoperatio. Nagy szükség volt valamilyen szerencsés fordulatra, s azt a sors a zseniális francia orvos, Davie 1 sze­mélyén keresztül adta meg. Jacques Davie 1, aki 1696-ban szü­letett és 1762-ben halt meg, elgondol­kozva a hályogmütétek rossz eredménye­in, arra a meggyőződésre jutott, hogy azok oka a legtöbb esetben a szemben bennmaradt lencse, s mü-téti módot gon­dolt ki, mellyel azt a szemből eltá­volíthatja, kivonhatja /extractio/. Kezdetleges műszerekkel felvágta a szemet a szaruszél mentén, hatalmas csaknem 2/3 Ívnyi lebenyes sebet ké­szített, a szarut csipesszel vissza­­hajlitóttá, a lencsét a belészurt lánd­zsával megmozgatta, hogy összekötteté­seitől megszabadítsa - ezzel azonban \ tulajdonképen csak tokját hasította meg - s aztán a lebenyt visszaengedve a szemhéjak gyenge nyomásával tolta ki a szemből a lencsét, mely a szem­héjak között az arcra csúszott ki. Isten különös kegyelméből már az első műtét is sikerült, a gyógyulás zavartalan volt, s ami a döntő'különb­séget adta, a jó eredmény tartós ma­radt. 15 /

Next

/
Oldalképek
Tartalom