Szegedi Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1945-1946, Szeged
1946. június 23. tanévzáró ünnepi ülés
W.S’ * tora, mert az egyenlő volna az egész szemészeti tudomány felsorolásával, de küzdelmünk érzékeltetésére kiválasztottam a szemészet egyik legszebb fejezetét, a szürkehályog gyógyítását. Hályog alatt a szem kristálytiszta lencséjének elhomályosodását értjük. A lencse a szemnek, ennek a kis fényképezőgépnek a belsejében, annak elülső részében van, közvetlenül a fényrekeszül szolgáló szivárvány hártya mögött. Szerepe az előtte levő szaruval együtt az, hogy mint gyüj tőrend - saerü összetett fény törő készülék tagja, rész tvegyen a fény, illetve tárgysugarak összegyűjtésével a külvilág képeinek hátravetitésében, fordított kicsinyített éles képnek a fény- és szinérzékeny ideghártyára vetítésben. Távolról jövő, párhuzamos sugarak hátrave titése kor a még ruga Inas, fiatal lencse ellapul, ez a távolra nézés, közelről jövő, széttérő sugaraknak a mindig azonos távolságban lévő ideghártyára való vetítésnél viszont domboruvá válik a lencse, vagyis fénytörő erejét növeli, hogy azokat a sugarakat is az ideghártyán hozza fókuszba, s ezáltal éles képet alkosson. Ez a közelről nézés s a beállító folyamat az alkalmazkodás. A lencse legfőbb kóros változását a rajta, vagy benne keletkező homályok jelentik, amit hályogosodásnak nevezünk. Vannak részleges, nem hala-10
