Szegedi Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1945-1946, Szeged

1945. november 22. III. rendes ülés

kássága /Farkas Lajos, Somló Bódog, Navratil Ákos, Finkey Ferenc, Kenéz Béla/ jelentette a forduló pontot az egyoldalú praelegálás túlsúlyával szemben. Hogyan ápolhassuk a hagyományokat könyvtár és a tudományos segédszemélyzet minimális létszáma és folyóiratok nélkül?! Mindehhez és bár lemérsékelt, de elengedhetetlen többi jogos szükségleteink kielégítéséhez a Rektor, a Tanács és a Gazdasági Bizottság és a Gazdasági Hivatal Igazgatójának igen nagy jóakaratára, önmegtagadásig is elmenc segitő készségére van szükség. Mi szeretnénk a szegedi egyetem támasza, jobbkeze lenni, de egyelőre mi szorulunk igen nagy támogatásra. Tanácsot, ötletet és kritikát egyaránt bőven kérünk, hogy mielőbb helyre állhassunk és adományozottbői adakozók lehessünk. Hs mindenekelőtt, hogy értékfejlesztő hivatásunkat betölthessük. Azt akarjuk, hogy ne csak a létünket alibi-szerüen igazoló formák s a puszta falak hirdessék azt, hogy Jogi Ear van, hanem akarunk szólani halló fülekhez ás,helyes magatartásra kész szivekhez, a tudás teljes fegyverzetével. Ma olyanok vagyunk mint a teljes szétszórtság állapotából összeterelt nyáj. De a karára még kietlen, a benne lakozás nem barátságos és a legelő is szűkös. Vagy, hogy más hasonlattal éljek - hasonlók vagyunk a szántővető-magvetőhőz, akinek á tarisznyája lyukas, az elhullott magot pótolni nem tudja, boronája nincs kéznél. E mellett még szántóföldje is hosszú ideje szántatlan s igy a szokottnál mélyebb művelésre vár. Nem akarunk olcsó sikereket vagyis nem akarjuk látszat eredményekkel leplezni a valóságosaknak a mostani adottságok szerint szinte szükségszerű hiányát. Ehhez kérem a Tekintetes Tanács és a Kar iránt maradéktalan jóindulatot tanúsító Rektor Ur teljes értékű támogatását ! "

9