Szegedi Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1945-1946, Szeged

1945. november 22. III. rendes ülés

szinte tudatosan szembe helyezkedem ekor felszínes szellemével, amely a hagyományok konzerválásában - téves fogalom-szükitéssel- a múlt hibáihoz var ló ragaszkodást látja. Nem a sallangos hagyományokat akarjuk konzerválni, de azt akarjuk, hogy a jó hagyományok minet őrizzenek meg olyanokká, hogy a jóakaratu emberek és az utókor Ítéletét megbirjuk. A jogász normakövető, de egyben norma-értékelő is és igy a 1egmagasabbrendü értékek örizője. Nem mondja a fehéret feketének és a gonoszát jónak. A magatartás és küzdelem szabályossága felett is őrködik, de a siker növekvő reményével keresi azokat a legmagasabbrendü mértékeket, amelyektől a-magatartások és küzdelmek tartalmi helyessége függ- A szellem, a kritika és a forma sajátos ötvözete az, amit a jogász a maga útitáskájában magával visz. Szegényes úti poggyászunk e kelléktárát készséggel bocsátjuk a szegedi egyetem rendelkezésére.

Lehet, hogy idő telik abba, amig mindezen tualjdonságok és potenciális energiák kibontakozhatnak és nyilvánvaló hasznot hozunk az egyetemnek.

De a türelmes kertész készséggel yár addig( amig a megművelt, megnyesett és megtrágyázott fa gyümölcsöt terem.

Készségünket és ötleteinket, tudásunk gyümölcsét most azonnal is szállítjuk. De nevelői, tanítói, tudományié jlesztő.feladataink óriás nehézségekkel küzdenek. És amikor Purjesz Bélának mint feladatjelő lőnek és szálláscsinálónak az érdemeit méltattam, akkor szemem előtt lebeg az utegyengető, akadályelháritó, árokbetcmő és igazi otthontépitő Purjesz Bélának és Egyetemi Tanácsának a képe. Magyarul beszélek: gyászos helyzetben vagyunk. Irattárunk és nagy szeretettel, gonddal fejlesztett 40.000 kötetes könyvtárunk túlnyomó része Kolozsvárott van;

7