Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülése, 1931-1932, Szeged
1932. május 24. „Sub auspiciis Gubernatoris” doktorrá avatás
mi a kemény munka, de azt is tudj a,hogy van feltámadás. És az az egyetem,amely a magyar sorsai egy tragikus fordulóján elvesztette gyönyörű otthonát, amely végigélte a hontalanságnak keserves éveit és amely itt Szegeden, a befogadó város szeretetétől és nagylelkű áldozatkészségétől valósággal elárasztva új, meleg és a régivel kényelemben vetekedő otthont talált, ahol világszerte megbecsült, elismert nevet vívott ki, az az egyetem fiait nem a kétségbeesésre, hanem csakis arra taníthatja, hogy "küzdj és bízva bízzál". Kedves fiatal Barátom! ön is tudja, még pedig saját életéből, hogy mi a földi bajokkal, gondokkal, nélkülözésekkel való állandó kűzködés, látnia, érezni kellett, hogy jó szüleinek' mennyi lemondásába és küzdelmes igyekezetébe került, hogy Önt korán megcsillanó tehetségének megfelelő taníttatásban részesíthessék. Hogy ön ezt a mai nagy ünnepnapját megérhette, első sorban szüleinek köszönheti; legyen nekik hálás; a bölcsőnél kezdődő és a minden' korban, minden viszontagságban kitartó szülői szeretet olyan felbecsülhetetlen értékű ajándék, amit a gyermek egyedül méltóan csak hálával viszonozhat. De önnek, saját magának is igen nagy érdeme van, az, hogy eddigi tanuló éveit páratlan komolysággal fogta fel, hogy Istentől kapott tehetségét nem fecsérelte el, hanem állandó becsületes munkával még felfokozta, hogy tudós tanárainak igéi előtt megnyitotta * tudásszomjuhozó lelkét, ahol azok termékeny talajra találhattak, hogy rájött arra, hogy a tanulás, a tudományba való elmélyedés nemcsak a saját jól felfogott érdekében való kötelességteljesités, nemcsak a diplomához vezető út, hanem lelki gyönyörűség. Mind-