Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülése, 1931-1932, Szeged

1932. május 24. „Sub auspiciis Gubernatoris” doktorrá avatás

mi a kemény munka, de azt is tudj a,hogy van feltámadás. És az az egyetem,amely a magyar sorsai egy tragikus fordulóján elvesztette gyönyörű otthonát, amely végigélte a hontalanságnak keserves é­­veit és amely itt Szegeden, a befogadó város szeretetétől és nagylelkű áldo­zatkészségétől valósággal elárasztva új, meleg és a régivel kényelemben ve­tekedő otthont talált, ahol világszer­te megbecsült, elismert nevet vívott ki, az az egyetem fiait nem a kétség­­beesésre, hanem csakis arra taníthatja, hogy "küzdj és bízva bízzál". Kedves fiatal Barátom! ön is tudja, még pedig saját életéből, hogy mi a földi bajokkal, gondokkal, nélkü­lözésekkel való állandó kűzködés, lát­nia, érezni kellett, hogy jó szüleinek' mennyi lemondásába és küzdelmes igyeke­zetébe került, hogy Önt korán megcsil­lanó tehetségének megfelelő taníttatás­ban részesíthessék. Hogy ön ezt a mai nagy ünnepnapját megérhette, első sor­ban szüleinek köszönheti; legyen nekik hálás; a bölcsőnél kezdődő és a minden' korban, minden viszontagságban kitartó szülői szeretet olyan felbecsülhetet­len értékű ajándék, amit a gyermek e­­gyedül méltóan csak hálával viszonoz­hat. De önnek, saját magának is igen nagy érdeme van, az, hogy eddigi tanu­ló éveit páratlan komolysággal fogta fel, hogy Istentől kapott tehetségét nem fecsérelte el, hanem állandó becsü­letes munkával még felfokozta, hogy tu­dós tanárainak igéi előtt megnyitotta * tudásszomjuhozó lelkét, ahol azok ter­mékeny talajra találhattak, hogy rá­jött arra, hogy a tanulás, a tudomány­ba való elmélyedés nemcsak a saját jól felfogott érdekében való kötelesség­­teljesités, nemcsak a diplomához veze­tő út, hanem lelki gyönyörűség. Mind-

Next

/
Oldalképek
Tartalom