Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülése, 1931-1932, Szeged

1932. május 3. VI. rendkívüli ülés

tanévre, a tanársegédek 2—2 tanévre, az adjunktusok pedig 3— 3 tanévre szóló megbízással neveztetnek ki. A megbízatás lejárta után sem az újra alkalmaztatás, sem az előléptetés jogilag nem kötelező, illetőleg csak azok számára várható, akik hivatali kötelességeik lelkiismeretes szolgálatán kívül tudományos munkásságuk fokozódó értékével arra külön érdemeket szereznek. így lesz bizonytalan ideig tartó szolgálati idő után a gyakornokból érdemei alapján tanársegéd és az érdemes tanársegédek közül ismét bizonytalan szolgálati idő után — még a magántanárság megszerzésével is csak esetleg — adjunktus. A fokozatos emelkedésnek ezt a rendszerét bizonyára mindenki természetesnek tartja, és az kétségtelenül nemcsak az illetők személyi érdekeinek szempontjából, hanem tudományos szempontból is indokolt, mert hiszen azon intézetek tudományos működését tekintve, melyeknél a tudományos segédszemélyzet alkalmazva van, jobb és célszerűbb, ha képzett és hosszabb gyakorlat folytán jártas személyzet van, mintha minduntalan begyakorlandó és betanítandó tudományos segéderőkkel kellene dolgozni.

4. A nemzet és a tudomány érdekében betöltött kiválasztott hivatás ellenére, a kifejlődött alkalmaztatási rendszer mellett, abban a tekintetben vagyunk az állam bármely más hivatalnoki kategóriájával szemben nagy hátrányban, hogy ez a tudomány szolgálatát jelentő állás magában véve nem jogosít nyugdíjra és ha e szolgálatból más, biztosabb létet kínáló, rokon természetű és ugyanolyan minősítést kívánó állami szolgálatban találunk alkalmaztatást, az egyetemnél töltött szolgálatot a kinevezéskor nem veszik figyelembe, hanem kénytelenek vagyunk a szolgálatot újra kezdeni.

5. Amint mindezekből kitűnik, igen sokszor szomorú következményekkel jár, hogy tudományos pályára léptünk. Ezen helyzetünk tarthatatlanságát utóbbi időkben közoktatásügyi kormányunk is belátta és több ízben hívott össze értekezletet előléptetésünk és nyugdíjunk rendezése érdekében.

Ily körülmények között kétszeresen méltánytalan, hogy azokra, akiknek megbízatása véletlenül a folyó évi augusztus hó 31.-én jár le, az a sors várjon, hogy egy fizetési osztállyal alacsonyabb osztályban alkalmaztassanak, vagyis abban az elbánásban részesüljenek, mely más közalkalmazottat csak fegyelmi büntetésként érhet. Még ennél is végzetesebb az, hogy némelyek ne alkalmaztassanak újra, holott rátermettségük épp visszatartásukat tenné kívánatossá és a szó legszorosabb értelmében az utcára kerüljenek, az elégedetlenkedők és elkeseredett diplomás állásnélküliek számát növelve.

Történik pedig az állásban lévő kiválogatott diplomásoknak ez a lefokozása, illetőleg elbocsájtása akkor, mikor a legfelsőbb helyeken is méltányolt országos mozgalom indult meg, hogy az állásban nem lévő diplomások megfelelő elhelyezést nyerhessenek. A tervezett és általunk sérelmezett intézkedések az állásban nem lévők számát csak még inkább növelnék és semmi esetre sem könnyitenének a nemzetre nehezedő mai súlyos helyzeten.

Hogy a tervezett eljárás mennyiben lesz kárára az egyetemek tudományos működésének, arra — azt hisszük — az egyetemek illető tanárai adhatják meg a legilletékesebb választ. Azonban nemcsak a tudományos búvárkodás és a tanítás munkája, valamint az intézetek adminisztrációja érezné meg a létszám apasztást, hanem tekintettel a klinikákra, még a betegek gyógyítása is. Az elbocsátottak között lehetnének olyanok is, akinek elvesztése tudományos succrescentia szempontjából is nagy veszteséget jelentene.