Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülése, 1927-1928, Szeged

1928. február 8. „Sub auspiciis Gubernatoris” doktorrá avatás

vagyunk bevallani, hogy mi magyarok nagyon szeretjük az ünnepelgetést és talán ezekben a szomorú napokban is, amikor a trianoni katasztrófának végzetes keresztje nehezedik reánk, többet ünnepiünk és zajosabban, mint talán szükséges volna. Ezt én magam is elismerem és bevallom, de viszont hang súlyoznom kell, hogs?- vannak olyan ünnepek, amelyek a mi élniakarásunkat, a mi életképességünket, a mi kulturképességünket dokumentálják és bizonyítják. Ezeknek az ünnepeknek nagy fontos ságuk van úgy magunk, mint külföldi megbecsülésünk szempontjából.

A mai ünnep is, mélyen tisztelt közönség, egy ilyen ünnep, mert ez ismét a magyar faj, tudományos működésre való képességének adja egyik bizonyságát.Ilyenkor önkénytelenül felmerül egyesek lelkében az a gondolat: vájjon helyes-e, hogy mi, a magyar egyetemek évről-évre újabb ifjakat küldünk ki az önálló tudományos működésre , a tudományos élet nagy kertjéből. De mielőtt bárkinek szivébe kétely lopóznék s ott meggyökerezhetnék, hangsúlyozni kivánom azt, hogy nem tesz életképessé állandóan, maradandóbban egy nemzetet más, mint az, hogy ha ez a nemzet képes önálló kultúrértékeket termelni és produkálni az egész világnak kultúrája számára.