József Attila Tudományegyetem Természettudományi kar - tanácsülések, 1990-1991
1991. május 17., V. rendes ülés
VÉLEMÉNYES JAVASLAT Dr. Fodor Gábornak, a JATE emeritus professzorának "honoris causa" doktorrá avatására 1\\0 Fodor Gábor a Szegedi Egyetemen szerzett diplomát és doktorátust 1937-ben. Bruckner Győző tanítványaként kezdett foglalkozni a természetes szénvegyületek kémiájával. Első önálló dolgozatai is már erről a tématerületről származnak. A Szegedi Egyetem a "Gyógyhatású szénvegyületek kémiája" tárgykörből 1945-ben magántanárrá nevezte ki. Egyetemi tanári kinevezést 1950-ben kapott, és egyúttal átvette a Szerves Kémiai Intézet vezetését. A vicinális aminoalkoholoknál felismert N-0 aci1vándorlási reakció mechanizmusának tisztázásával csakhamar magára vonta a nemzetközi kémiai szakirodalom figyelmét. Az aci1vándorlási reakció alkalmas volt a tropánalkálóidók térszerkezeti problémáinak egyértelmű tisztázására, és az itt elért eredmények az Intézetben folyó kutatómunkának nemzetközi elismerést szereztek. A Magyar Tudományos Akadémia 1951-ben levelező, majd 1955-ben rendes tagjává választotta. Kiemelkedő kutatási eredményeiért két alkalommal, 1950-ben és 1954-ben a legmagasabb állami elismerésben, Kossuth-díjban részesült. 1951-1954 között a Szegedi Egyetem rektora volt. Ebben az időszakban nemcsak az Egyetem kezdett lendületesen fejlődni, hanem ezen belül a Szerves Kémiai Intézetben is ütőképes kutatói kollektíva kovácsolódott össze. Ennek a kis közösségnek a tagjai később sok sikeres kutatási eredmény birtokosaiként folytatták pályájukat, sokan közülük vezető beosztásban. Fodor Gábor oktatói tevékenysége külön figyelmet érdemel. Lebilincselő előadásait, ugyanaz a lendület jellemezte, mint egyéb tevékenységét. Igen sokan őrajta keresztül szerették meg a szerves kémiát. 1960-ban kiadott kétkötetes "Szerves kémia" című tankönyvét még ma is forrásmunkaként lehet használni, amelyet több nyelvre lefordítottak. 1957-ben vált meg a Szegedi Egyetemtől, és Budapesten a számára szervezett MTA Sztereokémiái Kutatócsoport vezetését vette át. 1965-ben Kanadába, Quebec-be hívták meg, ahol később oktatói állást kapott és folytatta kutatási tevékenységét. 1968-ban az Egyesült Államokba, a Morgantowni Egyetemre került, ahol Jelentős támogatást kapott kutatómunkájához is, mint az Egyetem különleges jogokkal felruházott professzora. Itt újította fel kapcsolatait Szent-Györgyi Alberttal, akivel közös publikációi és szabadalmai jelentek meg a rákkutatás területéről, a C-vitamin származékaival kapcsolatban. Jelenleg "Emeritus professzor“-ként dolgozik ugyanezen az egyetemen.
