József Attila Tudományegyetem Természettudományi kar - tanácsülések, 1989-1990

1990. február 16. III. rendes ülés

yfi a. 4 FODOR Gábor a Szegedi Egyetemen szerzett diplomát és doktorátust 1937-ben. Bruckner Győző tanítványaként kezdett foglalkozni a természetes szénvegyü­letek kémiájával. Első önálló dolgozatai is már erről a tématerületről származnak. A Szegedi Egyetem a "Gyógyhatású szénvegyületek kémiája" tárgy­körből 1945-ben magántanárrá nevezte ki. Egyetemi tanári kinevezést 1950- -ben kapott és egyúttal átvette a Szerves Kémiai Intézet vezetését. A vicinális aminoalkoholoknál felismert N-0 acilvándorlási reakció finom­mechanizmusának tisztázásával csakhamar magára vonta a kémiai szakiroda­­lom figyelmét. Az acilvándorlási reakció alkalmas volt a tropánalkaloidok térszerkezeti problémáinak egyértelmű tisztázására, és az itt elért ered­mények az Intézetben folyó kutatómunkának nemzetközi elismerést szereztek. A Magyar Tudományos Akadémia 1951-ben levelező, majd 1955-ben rendes tag­jává választotta. Kiemelkedő kutatási eredményeiért két alkalommal, 1950 és 1954-ben a legmagasabb állami elismerésben, Kossuth-díjban részesült. 1951-1954 között a Szegedi Egyetem rektora volt. Ebben az időszakban nem­csak az Egyetem kezdett lendületesen fejlődni, hanem ezen belül a Szerves Kémiai Intézetben is ütőképes kutatói kollektíva kovácsolódott össze. En­nek a kis közösségnek a tagjai később sok sikeres kutatási eredmény bir­tokosaiként folytatták pályájukat, sokan közülük kiemelkedő vezető beosz­tásban. Fodor Gábor oktatói tevékenysége külön figyelmet érdemel. Lebilincselő előadásait ugyanaz a lendület jellemezte, mint egyéb tevékenységeit. I- gen sokan őrajta keresztül szerették meg a szerves kémiát. 1960-ban kia­dott kétkötetes "Szerves Kémia" című tankönyvét még ma is forrásmunkaként lehet használni, amelyet több nyelvre lefordítottak. 1957-ben vált meg a Szegedi Egyetemtől, és Budapesten a számára szervezett MTA Szteroidkémiai Kutatócsoport vezetését vette át. 1965-ben Kanadába, Quebec-be hívták meg, ahol később oktatói állást kapott és folytatta kuta­tási tevékenységét. 1968-ban az Egyesült Államokba, a Morgantowni Egyetem­ei re került, ahol jelentős támogatást kapott kutatómunkájához is, mint az Egyetem különleges jogokkal felruházott professzora. Itt újította fel kap­csolatait Szent-Györgyi Alberttal, akivel közös publikációi és szabadalmai jelentek meg a rákkutatás területéről a C-vitamin származékaival kapcsolat­ban. Jelenleg "Emeritus Professor"-ként dolgozik ugyenezen az egyetemen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom