József Attila Tudományegyetem Természettudományi kar - tanácsülések, 1989-1990
1990. február 16. III. rendes ülés
yfi a. 4 FODOR Gábor a Szegedi Egyetemen szerzett diplomát és doktorátust 1937-ben. Bruckner Győző tanítványaként kezdett foglalkozni a természetes szénvegyületek kémiájával. Első önálló dolgozatai is már erről a tématerületről származnak. A Szegedi Egyetem a "Gyógyhatású szénvegyületek kémiája" tárgykörből 1945-ben magántanárrá nevezte ki. Egyetemi tanári kinevezést 1950- -ben kapott és egyúttal átvette a Szerves Kémiai Intézet vezetését. A vicinális aminoalkoholoknál felismert N-0 acilvándorlási reakció finommechanizmusának tisztázásával csakhamar magára vonta a kémiai szakirodalom figyelmét. Az acilvándorlási reakció alkalmas volt a tropánalkaloidok térszerkezeti problémáinak egyértelmű tisztázására, és az itt elért eredmények az Intézetben folyó kutatómunkának nemzetközi elismerést szereztek. A Magyar Tudományos Akadémia 1951-ben levelező, majd 1955-ben rendes tagjává választotta. Kiemelkedő kutatási eredményeiért két alkalommal, 1950 és 1954-ben a legmagasabb állami elismerésben, Kossuth-díjban részesült. 1951-1954 között a Szegedi Egyetem rektora volt. Ebben az időszakban nemcsak az Egyetem kezdett lendületesen fejlődni, hanem ezen belül a Szerves Kémiai Intézetben is ütőképes kutatói kollektíva kovácsolódott össze. Ennek a kis közösségnek a tagjai később sok sikeres kutatási eredmény birtokosaiként folytatták pályájukat, sokan közülük kiemelkedő vezető beosztásban. Fodor Gábor oktatói tevékenysége külön figyelmet érdemel. Lebilincselő előadásait ugyanaz a lendület jellemezte, mint egyéb tevékenységeit. I- gen sokan őrajta keresztül szerették meg a szerves kémiát. 1960-ban kiadott kétkötetes "Szerves Kémia" című tankönyvét még ma is forrásmunkaként lehet használni, amelyet több nyelvre lefordítottak. 1957-ben vált meg a Szegedi Egyetemtől, és Budapesten a számára szervezett MTA Szteroidkémiai Kutatócsoport vezetését vette át. 1965-ben Kanadába, Quebec-be hívták meg, ahol később oktatói állást kapott és folytatta kutatási tevékenységét. 1968-ban az Egyesült Államokba, a Morgantowni Egyetemei re került, ahol jelentős támogatást kapott kutatómunkájához is, mint az Egyetem különleges jogokkal felruházott professzora. Itt újította fel kapcsolatait Szent-Györgyi Alberttal, akivel közös publikációi és szabadalmai jelentek meg a rákkutatás területéről a C-vitamin származékaival kapcsolatban. Jelenleg "Emeritus Professor"-ként dolgozik ugyenezen az egyetemen.