József Attila Tudományegyetem Természettudományi kar - tanácsülések, 1986-1987
1987. március 13., III. rendes ülés
Tisztelt Kari Tanács! I q ^ ■ n~ouű^rLkjy A Természettudományi Kar dékánjának, Dr. Bartók Mihály tanszékvezető egyetemi tanárnak második hároméves dékáni-megbizatása 1997. junius 30-án lejár. Bartók elvtárs az elmúlt közel hat év során hasznos, eredményes aktivitást fejtett ki a Kar ügyeinek irányitásában és a Kar szempontjainak felsőbb fórumok előtti képviseletében. Az érvényben lévő rendelkezések értelmében harmadszori megbizás csak rendkivüli esetben adható, s egyetemünk gyakorlatában ez nem szokás. Ezért, köszönettel adózva Dékán Elvtársnak körültekintő, fáradságos munkájáért, most uj dékán személyére teszek javaslatot. A Természettudományi Kar dékánjának javasolom 1987. julius 1-től háromévi időtartamra Dr. GÉCSEG FERENC egyetemi tanárt, a Számítástudományi Tanszék vezetőjét. Jóllehet Gécseg professzor pályafutása aligha ismeretlen a tisztelt Kan Tanács tagjai előtt, az alkalom szükségessé teszi, hogy életútját röviden vázoljam. 1939-ben született Zalavár községben, paraszt szülők gyermekeként. Tanulmányait 1957-ben kezdte egyetemünkön matematika-fizika szakon; 1962-ben szerzett tanán diplomát. Ezután a Bolyai Intézethez került, mint gyakornok. 1963-65 között tanársegéd, 1965-68 között belföldi ösztöndíjas aspiráns volt. 1970-tol docens az Algebra és Számelmélet, majd a Számítástudományi Tanszéken. 1975-től a Számítástudományi Tanszék és az MTA Automataelméleti Tanszéki Kutatócsoportja vezetője. 1977 óra egyetemi tanár. Igen eredményes oktató-nevelő munkát végez. Jelentős szerepet játszott a kétlépcsős programozó-programtervező matematikus képzés kialakításában a Karon. A hallgatókkal való foglalkozást szívügyének tekinti; szakmai és egyéni problémáikban szivesen nyújt segítséget. Előadásai magas szinvonaluak, jól érthetők. Mái több, mint (íuszonöt éve folytat kiemelkedő tudományos munkát, hiszen első dolgozatai még hallgató korában jelentek meg. Kezdetben az algebrai struktúrák általános elméletével foglalkozott, majd érdeklődése az automaták absztrakt elmélete felé fordult. E témakörből védte meg 1967-ben kandidátusi, majd 1976-ban akadémiai doktori értekezését, és ért el jelentős eredményeket, amelyek szakkörökben nemzetközi elismerést keltettek. Számos nemzetközi tudományos rendezvényen tartott előadást, ill. működött közre programbizottsági tagként. 1968 szeptemberétől egy évig a winnipegi egyetem meghivásának tett eleget, az 1974/75-ös tanévben a turkui, az 1978/79-es tanév
