József Attila Tudományegyetem Természettudományi kar - tanácsülések, 1985-1986

1986. május 16., IV. rendes ülés

f a. M eitei-l*' m Karunkon több új szakpárosítás indul az 1986/87 tanévben. A KISZ szervezetet az érvényben lévő szabályzat értelmében véleményezé­si jog illeti meg ebben a kérdésben is. Ennek alapján szeretnénk kifejteni véleményünket a matematika-kémia szak tantervével és an­nak kidolgozásával kapcsolatban. Évek óta beszélünk az oktatás korszerűsítésének szükségességé­ről. A TVSZ tervezet egyetemi vitájában egyértelműen állást fog­laltunk amellett, hogy a formai követelmények tömkelegét fel kell váltani a tartalmi követelményekkel, amelyeknek a hatékonyabb kép­­zést kell szolgálni. Ez csak közösYlehet eredményes. Egyetemi Ta­nácson, Kari Tanácson, Ifjúsági Parlamenten többször hangoztatott hallgatói igény, hogy szívesen és örömmel vennénk részt az okta­táskorszerűsítésben, a tantervek kialakításában. Úgy gondoljuk, hogy lett volna használható ötletünk most is, hiszen mi is része­sei vagyunk az oktatási folyamatnak. Sajnáljuk, hogy az illami Ve­zetés nem trtott igényt ötleteinkre, javaslatainkra. Az új Oktatási Törvény szeptember elsején életbe lép. Ezután el kell készíteni a helyi szabályzatokat, amelyeknek fő irányelvei már most is ismertek. Az Egyetemi Tanács december 12.-i határoza­ta kimondja, hogy a heti maximális óraszám az első nyolc félév átlagában 32. A matematika-kémia szak tervezett óraszámai 36-38. Ez ellentétben áll az Egyetemi Tanács határozatával, és az új TVSZ irányelveivel is, amelyeket viszont ismerünk és tudjuk, hogy rö­vid időn belül az Egyetemen is érvénybe lép. Felvetődik tehát a kérdés, hogy miért a régi és javításra szoruló rendszer alapján készült a tanterv, holott a lehetőség meglett volna az új irány­elvek alapján történő kialakítására, amit az egész Kar hallgatói közvéleménye örömmel fogadott volna első igazán jelentős bizony­ságául annak, hogy a Karon él is a jobbítás szándéka. Utalni szeretnénk néhány másik régebbi határozatra, amelyek kimondják, ahol megvan rá a lehetőség, meg kell tenni a reformnak megfelelő intézkedéseket. Ez egy új szaknál természetesen megvan, hiszen sem régi hagyományokat nem kell megváltoztatni, xaaix és oktatói álláshelyek sem kerülnek veszélybe az óraszámcsökkentés­sel. Felvetődik a kérdés, hogy vajon figyelembe vettük-e ezeket a határozatokat és él-e bennünk a reformok melletti elkötelezett-

Next

/
Oldalképek
Tartalom