József Attila Tudományegyetem Természettudományi kar - tanácsülések, 1976-1977
1977. március 18., I. rendkívüli ülés
'fii oktatásában is. Az utolsó 10 évben több speciális kollégiumot tartott. Részt vesz a működő tanárok továbbképzésében, huzamos ideig az Embertani Diákkör tanárvezetője volt. A szakdolgozatot ill. diplomamunkát irt hallgatók szakmai munkájának irányításában jelentős szerepe volt és van. Aktivan tevékenykedik a fizikai dolgozók gyermekeinek egyetemi felvételre való előkészítésében. Nagyon sok, főleg az oktatással összefüggő tanszéki munkában vesz részt. Eddig három egyetemi praktikumi jegyzetet irt /részben társszerzőkkel/ és jelenleg, matematikus társszerzővel, a negyedik jegyzeten dolgozik. A hallgatókkal jó személyes kapcsolatot tart. A diákkörök Szegeden megtartott mindkét országos konferenciájának szervezésében /1970 és 1974/ kimagasló munkát végzett, amiért 1970-ben "Az oktatásügy kiváló dolgozója" kitüntetésben részesült. Tudományos kutatói tevékenységét hasonlóképpen egyetemi évei alatt kezdte meg, ennek során 3 pályamunkát nyújtott be. Eleinte Bartucz Lajos professzor irányításával a történeti embertani /paleoantropológiái/ kutatásba kapcsolódott be. Majd figyelme fokozatosan a gyermekek növekedésének és fejlődésének vizsgálatéra irányult. Egyetemi doktori értekezését is ebből a témakörből készítette. Lipták Pál tanszékvezetése alatt tovább folytatta, illetőleg befejezte gyermeknövekedési vizsgálatait, amely témakörből 20 tanulmánya jelent meg. A jelenlegi tanszékvezető hatására 1965-től kezdve fokozatosan visszatért a paleoantropológiái kutatások végzésére, és ebben a tárgykörben - részben társszerzőkkel, részben egyedül - mind mennyiségileg, mind minőségileg jelentős tanulmányokat közölt. Ugyancsak a 60- es évek közepén sikerült jobban bekapcsolódnia a magyar antropológia vérkeringésébe, számos előadást tartott a Magyar Biológiai Társaság Embertani Szakosztályában, biológiai vándorgyűléseken, sok esetben külföldön, főleg szocialista országokban, de az NSZK-ban és Franciaországban is. Hézagpótló munkát végzett a Dél-alföldi őskor csontvázsorozatainak rendszeres vizsgálatával és megelőző tanulmányok közlése után készítette el kandidátusi értekezését "A Dél- Alföld őskorának paleoantropológiája" cimmel, amelyet 1976 okt. 11-én ellenszavazat nélkül védett meg. Szükséges kiemelni, hogy Farkas Gyula jó személyes kapcsolatot létesített jugoszláviai régész és hasonló érdeklődésű szakemberekkel, ott a mokrini bronzkori temető ásatásában is részt vett és a Vajdaság őskori és népvándorláskori csontvázleleteit is tanulmányozta. Szeged földrajzi helyzetéből következően ennek a kezdeményezésnek igen nagy a jelentősége, minthogy a tanszék kutató munkájában regionális kérdéseknek nagy szerepe van. Fontos kutatási irány a magyarság etnikai embertanának tanulmányozása. Ezek a munkák főleg a tiszántúli helytörténeti monográfiákban jelentek meg. Saját korosztályét tekintve Farkas Gyula a legsokoldalúbb érdeklődésű magyar antropológus, és ez a körülmény egyetemi oktatónál rendkivül fontos.
