József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kar tanácsülései, 1967-1968, Szeged
1968. március 2., III. rendes ülés
9/ és felidézi a felelőtlen Ígérgetések veszélyét. Éppen ezért, meggyőződésünk szerint legfeljebb közvetett módszerekkel kísérelhetjük neg a jelentkezések befolyásolását, s azok sikálna zásánál is tekintettel kell lenni a jogi oktatással kapcsolatos specialitásokra. Abból indulnánk ki, hogy a hallgatóság jelenlegi jó összetételének fenntartása,sőt esetleges javitasa objektive lehetséges, nert tavaly a III. éves középiskolai tanulóknak 57 %~a volt a fizikai dolgozók gyemGke, kiknek tanulmányi átlaga csupán OjC^dcl maradt az összharnadévesek átlaga alatt. A felsőoktatási intézményekbe pályázóknak azonban már csak a 47.7 %~a került ki a szóban forgó kategóriából, kilmek nagyobbik része nem is az egyetemekre kivan beiratkozni, hanem főleg a tanárképző főiskolákra, a tanítóképzőkbe, a felsőfokú technikumokba és az óvónőképzőkbe. A felsőfokú mezőgazdasági technikumokba és az óvónőképzőkbe pl. a pályázóknak közel 70 %-a a kétkezi dolgozók gyermeke, a tudományegyetemeken azonban ez az arány csupán 38,09 %, a műszaki egyetemeken pedig még ennél is alacsonyabb, mindössze 33,78 %. A kétkezi dolgozók gyermekei részéről tehát bizonyos szerénység tapasztalható a pályaválasztásnál, noha mint láttuk tanulmányi eredményeik érdemben nem gyengébbek az átlagnál. Az ebből eredő hátrányok fpkpzottan jelentkeznek a jogi karok vonatkozásában, mert hiszen a középiskolák zömében semmilyen jogi oktatás non folyik, Így különösen az értelmiségi életmódban, foglalkozásokban járatlan munkás- és psrasztgyerekek jogászi érdeklődésének a felébresztésére nincs is lehetőség. Ezt a hiányosságot a 108/1968. /M.K.3./ M.M. sz. utasítás 4. pontja részben pótolja ugyan, amennyiben kimondja; "A felsőoktatási intézményekben folyó szakképzésről, a hallgatók által szerezhető képesítésekről, valamint azokról a munkaterületekről, ahol a végzett szakemberek legcélszerűbben foglalkoztathatók, 3~5 évre terjedő időszakokra tájékoztató kiadványokat kell készíteni " Meggyőződésünk szerint ez az intézkedés a jO£i~kfrok vona'tkozásabah csak nagyon kis mértékben oldja meg a problémákat. Szánunkra természetesen az lenne az ideális, ha némi jogi oktatás valamennyi középiskolában folyna, ez azonban jelenleg megvalósíthatatlan. Megoldható lenne viszont az, hogy a középiskolai hallgatók tanulmányileircmdulás keretében évente legalább egyszer ellátogatnának a bíróságokra, meghallgatnának néhány tárgyalást s beszplgetést lolytathánöló az ott dolgozó jogászokkal„ TTgy ancsak megoldható'lenne az is, hogy a középiskolások számara~ovcnt e legalább egyszer a .jogászi hivatásról szóTcP előadást szerveznének. természetesen jogász előadóval, ahol a hallgatók kérdéseket ís tehetnének fel. Mindezeken kívül talán nem lenne kivihetetlen, egy a középiskolák és a felsőoktatási intézményck vezetői szónára rendezett^kosos ankét sem. ahől“a"résztvevők' egyebek között a' fizikai dolgozók {gyér-nekcinek továbbtanulásával kapcsolatos problémákat is megvitathatnák. / Itt jegyezzük meg, hogy a protckciózással szembeni hatarozottabb fellépos, egyéb kedvező hatásai mellett, ugyancsak a fizikai dolgozók gyermekeinek esélyét növelné. Mind Szemel Lajos a Társadalmi Szemle legutóbbi számában megjegyzi: "Közéletünket ... a protekció eléggé megfertőzte ... egyetemi, főiskolai, sőt újabban középiskolai fel - vételeknél " a korupcióval együtt bukkan fel ez a káros jelenség. A napunk részéről ehhez csak azt a megjegyzést fűznénk, hogy a -oratek-» ciózas, mint valamilyen egyetemi dolgozó'előtt ismeretes, szint,« s fizikai dolgozók gyermekeinek érdekében szokott jelentkezni,/- 2 -En .Dr.Vártay I.Slsz: 3083. 4o pld.
