József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kar tanácsülései, 1962-1963, Szeged

1963. február 13., II. rendes ülés

- 5 -u foglalkozás nem hamis ösztöndijas-gőg szemlélet; kialakulásához ve­zetne. Ilyen hibát 10 évvel ezelőtt követtünk el szakérettségise­inkkel. A szakérettségiseknél nem ez a hiba volt a döntő, mégis kerülni akarjuk az ilyen fajta hibalehetőséget. A társadalmi ösztön­díjasokkal foglalkozó társadalmi munkások folyamatosan eleven kap­csolatot tartanak ezekkel a hallgatókkal, értekezlet jellegű megbe­szélést évenként csak kétszer tartanak velük. Három motivumot, amelyet a jelentésben érintünk, szeretnék kiemelni. 1. / A tartalmasabb káderutánpótlás érdekében konkrét kapcso­latot kell kiépítenünk az adományozóval. 2. / Jóllehet az üzemi társadalmi ösztöndíjasokat nem saját utánpótlásul neveli az egyetem, mégis szükséges az inté­zetek részéről a konkrét személyhez kapcsolt nevelő mun­ka, s ez annál inkább is fontos, mert a társadalmi ösz­töndíjas hallgatók döntő többsége munkás-paraszt származású. 3. / Hangsúlyozottan javasoljuk: tegyen a Kar erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a Művelődésügyi Minisztérium anyagi segítségével évenként néhány kitűnő társadalmi ösztöndí­jas hallgatót "váltsanak meg", illetve váltsanak ki az adomá­nyozótól az egyetemi utánpótlás számára. Dékán: A 7« oldal 1. számú melléklete mutatja, hogy a Kar társadal­mi ösztöndijas hallgatóinak száma milyen örvendetesen emelkedik, és ezen belül is egészségesen fejlődik a tanár szakosok száma, ügy lát­ja, hogy igen sok értékes, az egyetem utánpótlása szempontjából szám­­bajövő fiatalt korán lekötnek maguknak az adományozók. Lépéseket kell tennünk a legtehetségesebbek egyetem részére történő megszerzése ér­dekében. Szalai István professzor a jelentést jónak tartja, de nem ért egyet a jelentés oldalán az összegezés azon megállapításával, amely sze­rint: "Kivánni valót hagy maga után az ösztöndíjasokkal való tuda­tos foglalkozás az egyetem oktató kara részéről," - mert ebből az következnék, hogy a jelentés készitői a társadalmi ösztöndíjasokkal valamilyen különleges gyámkodó foglalkozást, elbánást igényelnek. Ez Helytelen lenne a társadalmi ösztöndíjas hallgatók szempontjából is. Szőkefalvi-Nagy Béla professzor: A jelentést a maga részéről igen érdekesnek tartja. A je^ö^ésbol u^y látja, hogy a társadalmi ösz­töndíjas hallgatók gyengébb tanulmányi eredményiek, mint a kari át­lag. Véleménye szerint mérlegelés tárgyává kell tenni egyes hallga­tók ösztöndíjának megvonását. Ugyanakkor javasolja, hogy a javasla­ti pontok közé a jelentés ilyen értelmű észrevétele kerüljön be és ugyanakkor töröltessék a második javaslati pont, mely a társadalmi ösztöndíjas hallgatók neveléséért az intézeteket óhajtja felelőssé tenni. Márta Ferenc docens. tanszéJprezető egyetért a felszólalásokkal. Vé­leménye szerint a társadalmi ösztöndíjas hallgatókra irányuló na­gyobb figyelem talán arra vonatkoznék, hogy a mulasztás esetén a hallgatót határozottabban felelősségre kellene vonni. A kiválasztás kérdésével - tudomása szerint - a készülő uj felvé­teli tervezet is foglalkozik, amelyben úgy tervezik, hogy az ősz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom