Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1959-1960, Szeged
1960. május 4., IV. rendes ülés
a Horváth János docens,tanszékvezető megjegyzi, hegy ’a tananyagba való beépitÓB,y-t szintén reasz kifejezésnek tartja. A jövőben aekkal jobban fognak törekedni a világnézeti nevelés megvalósítására. - Megemlíti egyik angol lap őszinte csodálatát a Szovjetunió tudományos eredményeivel kapcsolatban és felteszi a kérdést, hogyan lehetséges ez az ugrásszerű fejlődés? A oikk a továbbiakban kifejti, hogy a Szovjetunióban ott kezdik az oktatást, ahol a nyugati országok befejezik. Véleménye szerint nem az anyag egyes részleteinél kell az ideológiai vonatkozásokat megemlíteni, hanem az egész anyagot kell a dialektikus materializmus nézőpontjából előadni. Mihez szükséges az anyag ilyen értelemben való átdolgozása. Dékán megjegyzi, hogy a ‘beépítés” kifejezés valóban helytelen, és a '’'beépítés” nem is oldaná meg a világnézeti nevelés problémáját, ha az anyag egyébként rossz. A Szerves Kémiai Intézet jelentésében szerepel példa ul, hogy az Intézet az anyagot mór eböől a szempontból dolgozta át. Szálai István professzor szerint a biológiai tárgyak gyakorlatai alkalmasak' voltak a kollektiv szellem kialakítására. Maga az anyag is alkalmas a világnézeti nevelésre, mert a hallgatók látják, hogy a biológia ere-hnényeit hogyan lehet a termelőszövetkezetekben, a mezőgazdaságban felhasználni. Bá lehet mutatni, hogy mi az előnye a szocialista termelésnek a kapitalista termeléssel szemben, amit jól fel lehet használni nevelés szempontjából. Ugyanebből a szempontból igen tanulságos pl. a Liszenkó-vita is. Greguss professzor javasolja, hogy felül kellene vizsgálni a tankönyveket és jegyzeteket, mielőtt azokat kiadnák. Egyik-másik jegyzetben nem éppen marxista szempontok érvényesülnek. A jövőben ne csak szakmai, hanem ideológiai szempontból is kerüljenek vizsgálat alá a tankönyvek és jegyzetek. Halász Elődné. a Lektorátus vezetője azt szeretné megtudni, hogy a pártszervezetnek mi a tapasztalata azon a területen, hogy a hallgatók egyetemen való ittlétük alatt mennyire tudnak elszakadni a vallásos világnézettől az egyetemen folyó nevelőmunk. eredményeképpen. i Balog János adjunktus, a Kar párttitkára válaszában elmondja, hogy ez a kérJés^nem olyan egyszerű. Ä tapasztalat ugyanis az — természetesen ez látszólagos —, hogy amikor ax I.évesek bekerülnek az egyetemre, a látszat szerint mindannyian szilárd marxista alapon állnak. Később viszont, amikor az egyetemről kikerülnek, az egyes iskoláktól olyan információk jutnak el hozzánk, hogy ezeket a hallgatókat vallásos nevelőkként tartják nyilván. Dékán megjegyzi, hogy ez a kép válóban csak látszólagos kell, hogy legyen, mert ha ez a valóságban is igy lenne, akkor arra kellene következtetni, hogy ezek a hallgatók az egyetemi évek alatt válnak vallásossá, vagy pedig valaki az egyetemen szervezetten agitálja őket a vallásosságra. Véleménye szerint ennek a kérdésnek a magyarázata abban rejlik, hogy a középiskolák sokszor annak érdekében, hegy érettségizett tanulóik közül minél többen egyetemre kerülhessenek, a minősítésben megingathatatlan, bátor marxistáknak vázolják őket, ami valószinülog a legtöbbször túlzás, mert 18 éves korban általában még aligha lehet "kiforrott jellem'-ről beszélni. A probléma azután onnan adódik, hogy az egyetemen viszont a párt- és a KISz-szervezet a való helyzetet Írja meg a jellemzésében.
