Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1959-1960, Szeged
1960. február 24., III. rendes ülés
lene kezdeni. A másik tanulság, amelyet a gyakorlati tapasztalatokból le kellett vonnunk, az, hogy túlbecsültük hallgatóink szaktárgyi jártasságát. Kitűnt ugyanis, hogy mihelyt olyan szöveggel kerülnek szembe, amely tartalmilag számukra szakmai tanulmányaikból nem teljesen ismert, a forditás nemcsak nyelvi, hanem tárgyi nehézségek miatt sem megy. Megfontolandó tehát, nem lenne-e célszerűbb a jövőben az első évfolyamon az országosan használt egységes orosznyelvi jegyzetet tanitani, amely szakokra való tekintet nélkül általános természettudományi jellegű népszerűsítő olvasmányokat tartalmaz, a leiró nyelvtan alapos és részletes feldolgozásával s csupán a második évfolyamon térni át a szigorúan vett szakszövegek olvasására. Alátámasztani látszik ezt az elképzelést az a körülmény, hogy a jövőben egyre inkább számolnunk kell olyan hallgatókkal, akik nem közvetlenül érettségi után jönnek az egyetemre s nyelvtudásuk alapos felfrissitésre szorul. Felmerült az a gondolát*is — s ebben a tekintetben is szeretném a tisztelt Kari Tanács véleményét kérni — nem volna-e hasznos az első évfolyamon — az általános nyelv és a szaknyelv közötti áthidalás biztosítására — tudománytörténeti szövegek olvasásával foglalkozni, melyek egyrészt bizonyos mértékben tartalmilag is kiegészítenek a szaktanszékek oktató munkáját, másrészt a politikai nevelésre több lehetőséget nyújtanának, mint a szigorú szakszövegek, melyeknek ideológiai kommentálására a nyelvtanárok természetsze» rüen nem vállalkozhatnak. '*- 2 -Ami a hallgatóság tanulmányi eredményeit illeti, még kell állapítani, hogy a tanulmányi átlagba'beszámító* gyakorlati jegy visszaállitása feltétlenül előnyösen hatott a hallgatók munkakedvére. Hallgatóink tudása — néhány kirivó esettől eltekintve — eléri a kivánt színvonalat s a nyelvi kollokvium követelményeinek általában jó eredménnyel felelnek meg. ‘ • , . •; ♦ ■ Korántsem mutat ilyen megnyugtató képet a többi idegen nyelv tanításának eredményessége. Karunkról mintegy 150 hallgató, vesz részt a fakultativ nyelvtanulásban. Második nyelvként legtöbben, a németet választ j-ák második helyen az angol áll s csak elenyésző kisebbség tanul franciául. Minthogy a cél ezen a területen is az, hogy a hallgatók nyelvtudásukat tanulmányaik során mielőbb fel tudják használni, kénytelenek vagyunk Igen szoros tematikával haladni s a legelemibb alapismeretek megtanítás sa után áttérni a szakszövegforditásra. Ez a feszitett tempó viszont azzal a veszéllyel jár, hogy csak a jóképességü hallgatók tudják követr ni, a 'többiek lemaradnak s többek között ennek tulajdonítható a fakultativ nyelveknél mutatkozó sajnálatos lémorzsolódás. A legnagyobb nehézséget azonban a hallgatók zsúfolt érarendje jelenti, aminek követf keztében a nyelvi órákat alig lehet az órarendbe olymódon beszorítani, hogy egyéb előadásokkal ne ütközzenek. így áll elő az az egészségtelen helyzet, hogy a nyelvórák csak a késő esti órákban kapnak helyet, amikor tanár és tanítvány' egyaránt fáradt. Többéves tapasztalat szerint a/ok- a legéletképesebb csoportok, amelyek egy-egy szak egy-egy évfolyamának hallgatóiból tevődnek össze, ezek számára ugyanis elfogadható id^p^ntot lehet biztosítani s az oktatást az illető szak igényeihez lelet szabni. Ezekben a csoportokban egyáltalán.nincs lemorzsolódás s élurehaladásuk meglepően jó, mint pl. a IV.éves vegyészhallgatóknál, ^tik elsőéves koruk óta megszakítás nélkül tanulnak angolul s ma"már lg*!, nyelvtudásukat tanulmányaikban különösebb nehézség nélkül fel “ Lják használni. Az úgynevezett ‘'vegyes“- csoportok összetétele—-az fax«ndi nehézségek miatt — félévrol-félévre változik s ezért nem bizáipható az oktatás i a különböző óraütközések miatt sok a sás, ami végső fokon szintén lemorzsolódáshoz vezet. Ilyen körüliek között sajnálatos módon csak kevés hallgató — többnyire a legst énei lsz ám: 7996*
