Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1954-1955, Szeged
1955. február 23., VI. rendes ülés
érettségis hallgatók igen jóképességüek, becsületesen és rendesen tanulnak. A napokban kérte egyetemről való kimaradását Barabás Györgyné, Palotás Magdolna IV.é. matematika-fizika szakos szakérettségis hallgató. Nem aka»egyetemre jönni, alsóbb éveiben többször kérte eltávozását. Jelenleg családi körülménye és egészségi állapota késztette erre a lépésre. Bár az intézetek a maguk részéről mindent megtettek, a hallgatókhoz közel álló asszisztenseket biztak meg a konzultálással,több esetben mégsem sikerült a kivánt eredményt elérni. Ennek oka nagyrészt a hallgatók időhiánya. Szakérettségis hallgatóink esetében fokozottabb mértékben áll, ho^y azoknak a tárgyalónak a tanulása, amelyekből szinte rapról-napra készülni xx± és felelni kell /orosz nyelv, honvédelmi ismeretek, marxizmus/ túlsók időt vesz el a rendelkezésükre álló időből, így a szükebb értelemben vett szaktárgyaikat illetően nem tudnak lépést tartani az anyaggal. Konzultációkra sem, tudnak rendesen felkészülni és ezért esetenként valósággal szöknek a megbízott asszisztensek elől, és igy igyekeznek eltitkolni készületlenségeiket. Első éves szakérettségis hallgatóinknál és olykor a felsőbb éveseknél is nagy hiba az, hogy igen gyenge felkészültseggel legtöbbször közepes érettségi ereuménnyel kerültek egyetemre. Közülük nem egyet sokszor akarata ellenére küldtek az egyetemre /Tóth Mihály, Farkashalmi Franciska/, akik vagy egyáltalán nem akartak tanulni vagy főiskolára akartak menni. Kétségtelen, hogy az egyetemre kerülő szakérettségis hallgatók kisebbnagyobb mértékben segítségre szorulnak. Az ellenőrzések folyamán megállapítható volt, hogy különösen a nehezebb tárgyaknál az intézetek még az elmúlt években öntevékenyen,a minisztériumi rendelkezés után pedig még fokozottabb mértékben megszervezték a szakérettségis hallgatókkal való foglalkozást olymódon, hogy egy-egy asszisztens a tárgy természetétől függően 3-6 hallgatóval foglalkozott. Sok esetben - különösen matematikai tárgyaknál - egyénileg is foglalkoztak a_hallgatókkal. Az oktatószemélyzet munkáját azonban sok esetben nem kisérte a kivánt eredmény, mert a szakérettségis^hallgatók egyes esetekben szinte személyes sértésnek vették, hogy velük külön akarnak foglalkozni. All ez különösen a III. és IV. éveseknél. A szakérettségis hallgatók egyrész.e pedig azért elégedetlen, mert terhesnek tartja a heti kötelező óraszámon felüli foglalkozást, igy csak kisebb részük veszi szívesen a segítséget. Úgy érzem, hogy az intézetek a lemorzsolódás megakadályozására minden tőlük telhetőt megtettek. Remélhető, hogy azok a szakérettségis hallgatók akik az I.félévi vizsgán eredményesen megálltak helyüket, vagy az utóvizsgát sikerrel tették le, eredményesen fogják oefejezni tanulmányaikat . Szeged, 1955»ovi február hó 16-án /Dr.Koch Sándor/ dékán. A.
