Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1953-1954, Szeged
1953. december 16., IV. rendes ülés
végzettségük egyáltalán nem nyújt elegendő alapot azoknak a feladatoknak a megoldásához, amelyek a növényélettan és mikrobilógia oktatása és kutatómunka terén adódnak. A Bizottság jelentésében a tanszemélyzet szakmai továbbkéjzé sével kapcsolatban megamliti, hogy a tanszék szervezési munkája mellett többet kellett volna foglalkozni az uj káderekkel, iüz a megállapítás konkréten az előző tanév második félévére vonatkozik. Valóban fennállt ez a hiányosság, ha nem is olyan mértékben, amint a jelentésből következne, azonban nem annyira az oktatás, mint inkább a kutatás területén. Bertényi Lászlóné 9 hónapig tartó betegsége következtében az egész félévi munkát a két gyógyszerész végzettségű tanársegéddel kellett elvégeznem. Az intézet szervezése, a szabadföldi kísérletek rendszeres látogatása /Füvészkert és Bzékkutas/, a kutató munkával kapcsolatos alföldi erdők rendszeres látogatása /havonta 800-1000 km/, a tankönyirás, stb. annyira lefoglalták időmet, hogy a hivatalos órák alatt valóban csak minimális időt tudtam a két fiatal tanársegéddel foglalkozni. De annyi előkészítést mindig kaptak, amenpyi a gyakorlatok eredményes megtartásához szükséges volt. Meg kell azonban azt is mondanom, hogy arra az irányításra, amit ők a tudományos munka területén hiányoltak, az esti órákban lett volna alkalom, azonban arra mindig gondosan ügyeltek, hogy a napi 8 órát eg^ perccel se lépjék túl. Amikor a tanszék munkáját megkezdte, az első alkalommal kértem munkatársaimat,hogy az első év sok nehézségét csak úgy tudjuk eredményesen leküzdeni, ha valamennyien célunk megvalósitása érdekében áldozatot hozunk, Az az áldozatkészség azonban hiányzott belőlük. Valamennyien csak átmeneti állapotnak tekintették a Növényélettani Tanszékhez történt beosztásukat. Az előadásokkal kapcsolatban nem látom fennforogni a maximalizmus veszélyét. Az előadás nivóját nem a leggyengébb hallgatóhoz, hanem a közepesekhez, vagy annál jobbakhoz kell mérni. A panasz mindig a leggyengébbektől jön. A szakirodalomból való beszámolást, amely a jövő fejlődését szolgáló célkitűzés, nem ebben a félévben, hanem az elkövetkezendő félévekben kivánom megvalósítani, amint erre ebben a félévben nem is került sor. A félreértés valószinüleg onnan származik, hogy az egyik elméleti óra elején, amikor ezt a bejelentést tettem, nem fejtettem ki részletesen elképzelésemet, igy a hallgatóság körében felesleges aggodalmat keltettem, amit azonban időközben teljes megelégedésre tisztáztunk. Amint a Bizottság jelentéséből is kiviláglik, a helyzet a jelenlegi félév folyamán olyan mértékben javult, hogy a munkatársaknak előző félévi panaszai nem állnak-fenn. Nekem az az érzésem, hogy az nagyrészt_ fiatalos meggondolatlanság volt. Még inkább adva lesznek a föltételei a jövő félévben az olyan elvtársi szellem kialakításúnak, amely a jó kollektívát jellemzi. Fnnek azonban egyik feltétele az is, hogy ne olyan munkatársakkal kelljen együttdolgozni, akik sem képesítésük, sem érdeklődésük következtében nem állhatják meg helyüket kifogástalanul. A tanszék felállításakor a személyek helytelen elosztása következtében állott elő ez a helyzet. Másik két munkatársam, akik biológia szakos tanárok, szívesen dolgoznak és ha kell, áldozatot is hoznak a tanszék érdekében. Fodor professzor: A Módszertani Bizottság jelentése igen pozitív, amely a fiatal tanszék működésére éles fényt vet. Tökéletes világossággal tárja fel a hibákat, ugyanakkor a pozitívumokat is. Igen nagy érdeme Szalai István docensnek a Tanszék megszervezése és nem vehetjük zokon, ha egy fiatal intézmény szervezési szakaszában nagyobb a szervezési és adminisztratív jellegű munka, mert ez a dolog természetéből igy adódik.Azonban Szalai docens a pénzügyi- és tervfegyelmet
