Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1952-1953, Szeged
1953. március 18., VII. rendes ülés
7 c \°n Számunkra nyilvánvaló volt, hogy olyan megállapításokat fog a bizottság elénk tárni, amelyből mindannyian tanulhatunk. Ami a megállapításokat illeti, a részletekre a gyors felolvasás következtében pillanatnyilag lehetetlen válaszolni. Egészében a megállapításokat helyesnek tartja. A javaslatok amiket a jelentés tartalmaz, mindenképpen helyesek, legfeljebb az utolsó megállapitás ütközik objektiv akadályokba, az, hogy még többet foglalkozzunk a gyenge hallgatókkal. Ennek azért volnának akadályai, mert a velük való foglalkozás kb. 100 órát tesz ki hetenként. Ennek az időnek vannak határai mégpedig nem is elsősorban a tanszemélyzet részéről,bár a tanársegédek is hősiesen dolgoznak, hanem a hallgatóság részéről. Az óraszámot már nem emelhetjük lényegesen. Azon leszünk, hogy a tanácsokat kövessük. Köszönetét mond a Módszertani Bizottságnak a megállapitásókért és javaslatokért s kéri a Dékánt, hogy a jelentést az intézethez juttassa el az intézeti értekezleten való megvitatás céljából. Fodor professzor: örvendetes jelenség, hogy a Módszertani Bizottság azon nyomban rátapintott az átlagnál gyengébb vizsgaeredményt elért intézet hiányosságaira, és az illető intézet professzoraival és aszszisztenciájáv&l együtt az apróbb szempontok félretételével mindent feltárt ami ennek az intézetnek a munkájában felvetődött. Nagyon szerencsés az, hogy megmondja a módszertani birálat Kalmár professzornak, nem lett volna szabad elszakadnia saját jól bevált módszerétől a még ki nem próbált módszerért. Nagyon jó, hogy^az egyes tanársegédek felé a konkrét feladatot adja meg a vizsgalat. Egy ponton nem ért egyet a bizottság jelentésével, amikor azt mondja: hogy csupán, illetve főleg külső okok voltak amelyek az intézet munkáját hátráltatták. Ezhel szemben a bírálatban egy sereg figyelmeztetés szerepelt. Ha a kritikának a legteljesebb nyíltságával haladunk előre, akkor az összegezésben is maradjunk ennél. Azt is le kell szegezni, hogy vannak az asszisztenseknek is hibái. Vannak olyan kérdések is, amelyekben nagyon szerencsés volna ha a Bolyai Intézet professzorai a Dékánnal egyetértésben szorfalmaznák a tudományosan fejlett embereknek az intézetbe hozatalát .Az lyenek magasabb szinten látják az oktatás kérdéseit és menetközben is meglátták volna a hibákat, itt komoly perspektivikus tervre lenne szükség, hogy a káderutánpótlás aszerint történjék. Olyan fiatal,tudományos kádereket kell kibányászni, akik méltók a kiváló Kossuth-dijas profeszszorokhoz. Ez az amivel perspektivikusan meg kell oldani a problémákat. A tudományos kádernevelésen keresztül majd meg tudják oldani a problémákat, az intézet oktatói problémáit, mert itt van a hiányosság. Mert az asszisztencia és á professzorok között ür van. Csqk akkor lehet elengedni embereket aspiránsnak, ha az intézet munkáját nem veszélyezteti. Nem szeretné ha valaki azt hinné, hogy a tudományos káderutánpótlás kérdését alárendelné az oktatási káder biztosításának. Koch professzor kritikája - ami kritika volt - az feltétlenül épitő szándékú volt és ugyanezt kérjük a professzoroktól és mindenütt,hogy lehetőleg úgy kritizáljanak, hogy abban meg is lássuk a javítás szándékát. Koch professzor: Felhivja Fodor professzor figyelmét arra, hogy jelentése végén ü azt mondta, hogy foként kívülálló okokból adódnak a hibák, de káderhiányból is. , Székely Lajes: Az a véleménye, hogy Koch, professzor referátuma nagyonis lelkiismeretes munka eredménye és érdemes arra, hogy pontról pontra megtárgyalja a bizottsági jelentést a Bolyai Intézet. Kívánatos lenne ha egy hónappal később megvizsgálnák az intézet munkáját abból a célból, hogy meg lehessen állapítani a kritika hatásénak eredményeit. Mindamellett hiányérzete is van a referátummal kapcsolatban. A vizsgálódás csak szorosan oktatási folyamatra tért ki és kevéssé a nevelő munkára. Persze nagyon fontos, és egyik forrása a hallgatók jó tanul
