Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1952-1953, Szeged

1953. január 21., V. rendes ülés

A legtöbb helyen a gondolkodási idő után, melyet minden vizsgáztató betartott, a vizsgázó lefelel az egész tételből. Ábrahám professzor a vizsgára kiült három hallgató mindegyikétől először a tétel első-, majd második s végül harmadik kérdését kérdezte sorba. A vizsgáztatók közbeszólásokkal nem zavarták a vizsgázókat, hanem a hibákra felhivták a figyelmet és kijavíttatták a felelővel. Ha a hibára a felelő nem jött reá, úgy, hogy a vizsga ideje ne ne hú­zódjék, maguk a vizsgáztatók javították ki, pl. Budó professzor és Szalay docens. A vizsgák általában 15-20 percig tartottak, nagyon el­nyúltak Kalmár professzornál és Huhn docensnél, hol az Írásbeli gyakor­latoknak a táblán való teljes vagy részleges (csak a hibás rósz) meg­ismétlése (Huhn két példát és két elméleti kérdést adtott) gyenge hall­gatók vizsgaidejét rendkívül kihúzta, kifárasztva vele a vizsgáztatót és a vizsgázók összességét is. A jegyzeteket a vizsgáztatók általában bekérték, ellenőriz» ték. Hibás azonban a jegyzeteknek a felelés alatt, a vizsgák folyamán való ellenőrzése, mert igy a figyelem megoszlik a jegyzet és a felelés ellenőrzése között. A jegyzeteket vagy a nem vizsgáztató asszisztencia valamely tagja nézze át, vagy a vizsgák befejezte, de a kiértékelés előtt a vizsgáztató. A vizsgák és beszámolók, főként a gyakorlati be­számolók alatt, számos izben derült ki, hogy a rossz felelet okát hely­telen jegyzetelésben kell keresni, ezért kell a helyes jegyzetelést a félév folyamán állandóan ellenőrizni. A vizsgák eredményeit a vizsgáztatók áltáL ában egy-egy cso­port vizsgája után értékelték, legtöbb helyen, nagyon helyesen, beszá­mítva a félév közbeni munkát is. így Kalmár professzor a félév munká­ját kb. l/3 rész súllyal számította be a vizsgaeredménybe. Az előadók az értékelésnél minden egyes hallgató félévi munkáját, jegyzetét, vizs­gán való szereplését egyaránt megbírálták olyan módon, hogy a birálat egyúttal tanács is volt a hallgató számára, hogyan javitson hibáin, gyengébb eredményein, vagy hogyan fejlődjék tovább. Ródei professzor minden egyes hallgató vizsgája után értékelt és osztályozott, nem tar­tott csoportkiértókelést. A Marxizmus előadói, illetve vizsgáztatóinak többsége felelet után is értékeltek, de a csoport lefelelte után együtt, az egész csoport eredményét szintén értékelték. Széli Tamás adjunktus ellen a harmadik vizsgabeszámolóban emelt vád, hogy a vizsga eredményét a hallgatósággal szavaztatja meg, tévedésen alapul, egyetlen, kétes esetben kérdezte meg a vizsgázott hallgató tanulópárját és csoportvezetőjét, mint akik a kérdéses hallga­tót jól ismerik. A Vizsgabizottság jó munkát végzett. Meg kell említenem Hires József docens véleményét, hogy helytelennek tartja a vizsgák el­lenőrzését a bizottság tagjai részéről saját intézetükben. Véleményét helyeslem és javasolom, fogadjuk el Grasselly adjunktus javaslatát, mely szerint a bizottság minden egyes tagja egy-egy szak egyik évfolya­mát fogja ellenőrizni, igy minden tag különböző intézetek előkészítő munkájával, vizsgamódszerével ismerkedhet majd meg. Magam részéről kö­szönöm a bizottság tagjainak módszertani szempontból értékes munkássá­gát, különösen kiemelem ebből a szempontból Kiss docens, Dombi József docens, G-rasselly Gyula adjunktus és Horváth Erzsébet tanársegédnek a Módszertani Bizottsághoz küldött jelentését. Jelentések konklúziójaként le kell szögeznem, hogy, mint az eredményekből láttuk, biztos tudás bázisán álló jó vizsgaeredményt csak a félév folyamán kifejtett állandó, soha nem lankadó munka és jó jegy­zetelés biztosit. Éppen ezért kérem Karunk oktató személyzetének minden egyes tagját, hogy már a II.félév legelejétől kezdve követeljék meg a folyamatos munkát, ezt is és a jegyzetelést is állandóan ellenőrizzék. Különösen nagy figyelemmel kisérjék az I.félév folyamán tárgyukból

Next

/
Oldalképek
Tartalom