Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1952-1953, Szeged

1953. január 21., V. rendes ülés

- 2 -hogy Anal. I. -ZI. -bői 30 % , Geometriából 9 %, Algebrából 10 %, Mate­matika /vegyészek számára/ 7 %• összesen: 56 % volt a bukás. Ezekből a tárgyakból a bukási % nagyobb, mint az összes többi tárgyaké együttvéve. Hozzászólások során Koch professzor ismerteti Írásban beadott jelentését. /Lásd 2.sz.melléklet./ Miháltz : A jelentést nagy érdeklődéssel hallgatta, nagyon hasznosnak tartja, kéri a Kari Tanácsot, hogy ezt a jelentést sokszorosítva mindenki kapja meg, mert annyi tapasztalat van ezekben, hogy minden előadó és vizs­gáztató tanulhat belőle. Kalmár professzor: A jelentésben ki van emelve, hogy analitika I.-II.­­ből történt az összes bukások 30 %-a. Habár sokat foglalkozott úgy az I. mint a II.évesekkel, mégsem Aehetett jobb eredményt elérni. Igen sokan vannak az I.évesek között az átirányítottak, akik semmiféle hajlamot nem éreznek ahhs?,hogy az egyetemen matematikát tanuljanak. Az eddigi tapasz­talatok azt mutatják, hogy az átirányításnak semmi értelme nincs, mert igy olyanok kerülnek a matematika szakra, akiknek semmi kedvük ahhoz nincs s a lemorzsolódás veszélye fenyegeti őket. Első kérése az volna, hogy a FŐM. szüntesse meg a matematika szakra való átirányítást. A szakérettsé­gisek átirányítása teljesen helytelen. A szakérettségi intézménye azt célozta, hogy akik a múlt rendszerben nem-tanulhattak, azok előtt az Egye­tem kapui megnyíljanak. De a szakérettségiseket átirányítani - véleménye szerint - semmi értelme. Akinek nincs képessége és kedve matematikát ta­nulni és kényszerítve van, az a múlt hibáit tetézné. Szakérettségist át­irányítani dupla hiba. A múlt hibája az volt,hogy nem tanulhatott, a je­lené az, hogy nem azt tanulhatja amihez kedvet és tehetséget érez. Ta­valy határozott Ígéretet tettek a Minisztériumban, hogy az idén nem lesz­nek átirányítások. Ennek ellenére - mint a tapasztalat mutatta - az át­irányítás idén is megvolt. A másik kérdés a szovjet tankönyvből való oktatás kérdése. Volt egy an- * két, ahol megállapították, hogy a Budapesten alkalmazott módszer skolasz­tikus, elavult, ezért javasolták tankönyvnek a Grebencsa-Novoszjolov szov­jet könyvet, mert ez biztosította a fejlődési lehetőséget. Az volt a célkitűzés, hogy próbálják saját módszerüket a szovjet tankönyvhöz alkal­mazni. A javaslatot a Minisztérium is elfogadta, ennek ellenére kiderült, hogy Budapesten az előadó a saját tankönyvét tankönyv formában használja, tehát nem is próbál a szovjet tankönyvhöz közeledni. Óriási előaye van azzal, hogy saját módszerét és saját könyvét alkalmazza. Javasolja a Grebencsa-Novoszjolov szovjet könyv lefordítását. Ez a könyv teljesen absztrakt. Fokozta a nehézséget, hogy a hallgatók tankönyvből és jegy­zetből is tanultak egyszerre. Nem hagyható figyelmen kivül az intézet káderhiánya sem. Az OLV. 4 ál­lást engedélyezett a Bolyai Intézethek, 9 embert nevezett meg az intézet azok közül a középiskolai tanárok közül, akik alkalmasak lettek volna arra, hogy az Egyetemhez kerüljenek. Sajnos, egyiket sem sikerült meg­­kapniok. Fokozta a nehézséget Szerényi Tibor és Rábai Imre éveleji ka­tonai szolgálata is. Menetközben kellett a gyakorlatokat átadni s a gya­korlatvezetők személyében beállott változás sem gyakorolt jóhatást a ta­nulmányi eredményekre. Tapasztalt olyan jelenséget is, hogy a jó évkö­zi eredmények folytán a hallgatók elhízták magukat. A póttanulókör be­állítása olyan kritikát vont maga után, hogy a hallgatósággal való túl­sók foglalkozás miatt lesz rossz eredmény. Ehhez még hozzájárult az I. éves hallgatók részéről a matematika lebecsülése. A Kállay-csoport a vizsgaidőszak elejére kérte analízis vizsgáját, Karácsonyra a hallga­tók hazamentek s az eredmény : 25 ember közül 9 bukás. Ennek a csoport­nak a politikai összetétele sem megfelelő. A fizika-matematika szakosok

Next

/
Oldalképek
Tartalom