Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1951-1952, Szeged

1952. május 6., VIII. rendes ülés

5 zően értékelte.. E hó közepén viszont, az Újítási Bizottság kezdeményezé­sére, debreceni és budapesti szakemberek /Soó Rezső akadémikus egyetemi tanár, Zólyomi Bálint akadémikus, a Növénytár igazgatója/ vezette bizott­ság látogatta meg az Intézetet, tárgyalt az Intézet tudományos témáiról, nézte meg Wagner docens újításait és mind a tudományos munkáról, mind az újításokról igen kedvezően nyilatkozott, sőt több Wagner által konstruált műszert meg is rendelt. A témák általában népgazdaságilag font) s kérdésekhez kapcsolódtak. Ennek ellenére dolgozat az Intézetből az utóbbi években alig került ki, mert, mint Prinz professzortól kezdve az Intézet minden egyes tagja állít­ja, földrajzi irányú cikkek számára aÉig van publikációs lehetőség. Éli­ás Rozália például arról panaszkodott, hogy a gyapottermesztéssel kapcso­latos, időjárási viszonyokról irt és népgazdasági szempontból igen fontos cikkének kézirata, melyet az Akadémiához küldött be, 'ott elveszett és a mai napig sem kerülhetett közlésre. III. Kapcsolat az Intézet többi dolgozóival. A Bizottság az Intézet tagjai között fennálló ellentétek okait, az Intézet tagjaival való beszélgetés alapján a következőkre vezeti visz­­sza. Vegyük talán sorra először az Intézet tansegédszemélyzetét. eagner docens elkedvetlenedve többé-kevésbbé' passzivitásba vonult, különben is kissé ideges természetének a sok munka s az intézeti állapo­tok koránt sem használtak. Erre vezethető vissza, hogy egyes esetekben az Intézet többi tagjaival szemben kissé idegesebben viselkedett. Psszi­­vitásba vonulásának okát abban adja, hogy. úgy érzi, hogy mellőzésben ré­szesül és hogy egyes intézeti tagok bizalmatlansággal viseltetnek iránta. Éliás Rozália adjunktus, többé-kevésbbé szintén passzivitásba vo­nult, úgy látta ugyanis, hogy kritikáit személyi támadásnak vették, éppen ezért újabban mindennemű kritikától tartózkodik. Pálmai Mátyás adjunktus, már egykori főnöke, Greguss Pál profesz­­szor szerint is, rendkívül érzékeny, magába zárkózott természetű. Ha el­lentmondanak neki, azt személye ellen irányuló támadásnak veszi. Panasz­kodik, hogy túl van terhelve előadásokkal, ugyanakkor óráinak jelentős hányadát maga kérte, illetve "követelte". Panaszkodik, hogy támogatást nem kap, pedig Prinz professzor és Wagner docens állítása szerint nem is kért támogatást, holott az Intézet tagjai mindég készséggel állottak vol­na rendelkezésére. Feltétlenül van szerepe az Intézetben elharapózott rossz közszellemben, mert kritikáit, az Intézet egyes tagjaira vonatkozó \ megjegyzéseit, észrevételeit nem a professzorral, hanem csak egyesekkel közölte és a nemrégen az Intézetben tartott értekezleten nem volt hajlan­dó a bajokon a hibák nyílt feltárásával segíteni. Benedek Éva szintén részes az Intézetben fennálló viszonyok ki­alakításában. Mint többen vallották, lekezelő modorral tárgyalt az Inté­

Next

/
Oldalképek
Tartalom