Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1951-1952, Szeged
1952. március 27., VII. rendes ülés
Másolat. Tisztelt Kar! Mindnyájunknak emlékezetében vannak még azok az idők, mikor Karunk hallgatói között fölös számmal akadtak ősvegyészek, úgynevezett szabad bölcsészek, kik nyolc, vagy több félév eltöltése, nem állitom, hogy lehallgatása után, sokszor egyetlen kolloquium nélkül doktori oklevelet szerezve, ezen, valaha tudományos minősítést jelentő oklevéllel hagyták el az Álma Matert, egy részük azonban a rájuk forditott pénz, munka, fáradtság kárbaveszte után elkallódott s csak végbizonyítvánnyal távozott. Karunk csak középiskolai tanári pályára készített elő, aki nem akart tanár lenni, az, majdnem azt mondhatnám, csak szabály ellenére lehetett vegyész, biöLógus, vagy más szakember s ez az usus lassan a doktori oklevél prostitúciójához vezetett. Emlékezünk arra is, hogy hallgatóink gyakran csináltak maguknak szünetet, egyszerűen kollektive nem jöttek el az előadásra, egyéni mulasztásaikat pedig csak néha-néha ellenőrizték katalógusokkal. Kolloquálni csak tandíjmentességért kellett, aki erre nem reflektált, akár nyolc féléven keresztül nem tett le egyetlen kolloquiumot sem.Emlékezem egy, igaz, hogy diplomát nem nyert ''vegyészhallgatóra", kinek indexébe nyolc félév alatt csak egy kolloquium volt bevezetve, ez is Szeged környékének néprajzából. A hallgatóságnak ezt a ma már el sem képzelhető felelőtlenségét, a pályára készülő fiatalság tervtelen, vagy ha úgy tetszik a professzértól függő képzését Népi Demokráciánk erélyes intézkedései végleg felszámolták. Ma ifjúságunk tervszerűen összeállított tanmenet alapján készül az általa választott pályára. Munkájáért} melynek elvégzését a közösség óriási áldozata tette lehetővé, felelősséggel tartozik a nép államának, melynek jóvoltából anyagi gondoktól mentesen készülhet feladataira,az előadások, laboratóriumok, a rendelkezésére álló tankönyvek, jegyzetek és a nehézségein átsegíteni mindég kész tanszemélyzet segélyével. Mert, ha az érem másik oldalát nézzük, itt is hatalmas a felszabadulás óta bekövetkezett változás. Ma már nincs, nem szabad, hogy legyen professzor, akit csak előadásokon és vizsgákon lát a hallgatóság, aki megközelíthetetlen magasságban trónol felettük, nincs, nem szabad, hogy legyen asszisztens, aki nem ér reá a hallgatóság problémáival, kéréséivel és kérdéseivel foglalkozni. Áz egyes szakok szükségleteihez mért előadások, gyakorlatok megtartása, a jegyzetek elkészítése, a tanulókörök, konzultációk vezetése, a dolgozatok javitása, az évfolyamokkal való kiértékelése, az egyes évfolyamok vezetése kétségtelenül igen nagy munkát ró az Egyetem tanszemélyzetére. De, hogy érdemes befektetés az a munka, azt a legértékesebb anyaggal, ifjúságunkkal, a jövő szakembereivel eddig elért eredmények kiáltóan mutatják. Távolról sem akarom azt mondani, hogy immáron mindent elértünk. Mindent távolról sem, de sokat és látjuk az utat, melyen az eddiginél is tervszerűbb, aktivabb odaadóbb munkával kell továbbhaladnunk. Kezdjük a tanulmányi fegyelem kérdésével. Leszögezhetjük,hogy a haladás, melyet 194-5 óta megtettünk, igen nagy. Elértük azt, hogy a hallgatóság túlnyomó hányada átérezve felelősségét, becsülettel látogatja az előadásokat. A múlt félév októberében 5.09,novemberében 4-.65 % volt a mulasztott órák számaidé csak ü.74- °/° ill. 0.27 % az igazolatlanul mulasztottaké. február hónapban az igazolatlanul mulasztók egy része pótkolloquiumra készülés miatt maradt távol az előadásokról, amit bizonyit, ~y~ Karunkon,de ebből csak 0.65 %,illetve 0.75 % az igazolatlan óra.E félév februárjában 4.8,márciusában 1.84 % a mulasztott órák száma, 9» sz.melléklet a .jegyzőkönyv ^-4- «pont.iához.
