Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi kar tanácsülései, 1942-1943, Kolozsvár
1942. november 19. III. rendes ülése
című munkája nemcsak a lellei dankasirály telep életét, hanem a csérek és halászsasok előfordulását és életviszonyait is ismerteti. 9- ik munkája nem madártani. Címe: Beiträge zur Kenntniss der Mammalien Fauna der Umgebung des Balatons. Ebben 25 emlőst sorol fel és igen értékes adatokat közül a pézsmapatkány balatoni előfordulásáról és terjedéséről. 10- ik munkájában a Tihanyi félsziget madarai, különös tekintettel a félsziget tájai által nyújtott madár életterekre címmel a víztükör, a nádszegély, a homok és lőszfalak, a belső tó, az erdők, a rétek és legelők, a dombtetők, a meredek sziklafalak, a ligetek és fasorok, a kulturterületek és végül az emberi lakó- és gazdasági épületek madárvilágával foglalkozik ökológiai és elterjedésbiologiai szempontból. Megkülönböztet az említett 12 biochoron belül első-, másod • és harmadrendű főbiotopokat, amelyeken a madarak fészkelnek és albiotopokat, ahol táplálékukat szerzik. Az utóbbi ismét két csoportra osztható. Összesen 161 madárfajra terjeszti ki fenti szempontok szerint megfigyeléseit és az élőhelyek alapján csoportosítja őket, majd mindezeket táblázatos jegyzékben is feltünteti. Ez a munka rendkívül sok új megfigyelést tartalmaz, amelyek alapján a balatoni avifaunára vonatkozó ismereteink lényegesen kibővülnek. 11- ik munkája népszerű ismeretterjesztő cikk; értelem vagy ösztön címmel kutyákon végzett saját megfigyeléseit közli benne. 12- ik dolgozata Beobachtungen an brütenden Vögeln auf der Halbinsel Tihany, 34 madárfaj fészkeléséről és költéséről közöl önálló megfigyelései alapján új adatokat. 13- ik munkájában a bubosbanka fészkelési viszonyait tárgyalja, három évi balatonparti megfigyelései alapján, megrajzolva a Balatonpart minden részén a fészkek helyét. Legtöbb fészket odvas fűzekben lelte a Berkekben, majd legallyazott odvas akácokban. De igen sok a fészek istállók és gazdasági épületek padlásán is. A legtöbb banka a somogyi Rád község területén fészkelt. Részletesen ismerteti a fészkelés idejét, a tojások számát és a költés tartamát, az etetést és a fiókák felnevelésére felhasznált táplálék összetételét. 14- ik dolgozata »A Balaton melléki biotopok kialakulásának jelentősége a vizi madarak megtelepedése szempontjából« címet viseli és azzal foglalkozik, hogy az élőhelyek éventei változásaival miként változik meg a rajtuk élő madárvilág is. A lellei berekben létesített halastavon emberi beavatkozások eredményeként annyira megváltozott pl. egyik évről a másikra a dankasirályok élőhelye, hogy míg az előző évben 1500 pár fészkelt ott, a következő évben egyetlen pár sem települt meg rajta. Megállapítja, hogy az élőhely életviszonyainak megváltozására döntően fontos a nádvágás ideje. Ha pl. télen magas vízállás mellett vágják a nádat s a tó szintje tavaszra leapad, az állvamaradt nádkotu alkalmas fészkelőhelyet nyújt a vizi madaraknak, de ha tavasszal magasabb a víz, mint nádvágás idején, a vizimadarak fészkelésére alig akad alkalmas hely. Vizsgálja aztán az élőhely időjárási viszonyainak, a hőmérsékletnek, a szélnek és a csapadéknak a madarak költésére gyakorló hatását. Végül szól az uszólápok jelentőségéről a vizimadarak megtelepedésének szempontjából. Igen sok értékes megfigyelést és megállapítást közöl. 15- ik munkájában a sárszalonkáról szól, leírja életmódját a balatoni partvidéken, de újat nem mond. 16- ik dolgozata a Balaton költő madarai, tekintettel a fészkelő területek és fészkelő madárfajok Balaton-melléki jellegzetességeire címen az említett terület aviőkologiai viszonyait tárgyalja igen behatóan. Legelőször a madarak megtelepedésének tényezőit ismerteti és megállapítja, hogy a költés, az élőhely évenkinti alakulásától, ez pedig az időjárás, a természeti erők és az ember beavatkozása következtében évről-évre változhat. Megállapítja, hogy egyes madarak csak egymás szomszédságában költenek, pl. a dankasirály és a feketenyakú vöcsök ilyen, s ha egyik hiányzik, hiányzik a másik is. Megkülönböztet korlátlan megtelepedést biztosító madárbiochorokat és korlátolt megtelepedést nyújtó életkörzeteket. Előbbiben oly kedvezőek az életviszonyok, hogy jóval több madár is megtelepedhetnék rajtuk, utóbbiban a terület szűk terjedelme miatt a megtelepedett madarak száma emelkedni nem tud. Ily szempontból sorra veszi a Balaton környéki költőhelyeket és a rajtuk élő madarakat. Megállapítja, hogy milyen összefüggés van a megtelepedő madarak száma és a táplálékban bővelkedő területek között. Igen értékesek ezen a téren azok a megfigyelései, melyek a vadgalamb és gerlék megtelepedése és bizonyos mezőgazdasági növények között fennáll. Kideríti, hogy a Balaton melléki erdők oly részein, ahol a faállomány fiatal és faodvak nincsenek, az odúban költő madarak fészkelése rendellenes. Különösen az erdőirtások ölfa- és rőzserakásai kínálkoznak ilyen helyeken fészekelési alapul. Ahol pedig odú van, ott a korábban költő cinegéket kiszórja az odúból a tarkaharkály és maga foglalja el az odút. Igen érdekes munkájának az a része is, amely a Balaton-környék madárközösségeiről szól. Megállapításai mind újak. Sorra veszi a vizi és erdei madártársaságokat, megállapítja egymástól és a növényzettől való függésüket, majd szól az akácosok különféle élőhelyeiről és az abban rendszerint megtalálható — 2 —
