Szegedi Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi kar tanácsülései, 1935-1936, Szeged

1935. november 7. III. rendkívüliülés

itt maradtam, mert lelkemnek minden szála Erdély hegyeihez köt, s úgy érzem, hogy uj szálakat nem tudok már fűzni, s úgy érzem, hogy a régi szálak követése he tudja életemet tölteni; a itt maradtam azért is, mert az innen a végzettől tovasodort örökömbe tanítványokat neveltem a azok bolgodulása útját nem akarom elvágni”.

jfia ennek az embernek, SZÁDECZKY GYULÁNAK, mikor ezeket mondta, nem vala komor az arca, amiatt, mert Egyetemét nem követte, hanem vonásaira a lelkiismeret nyugalma ült, az őszes fej átazellemülten nézett rám és a kemény tekintetből a hivatás érzet ragyogott le.

3 később is láttam e lépésében megnyugodott ember lelkének boldogságát, midőn nagy örömei közepette arról beszélhetett,hogy környezetében Erdélyben megmaradt tanítványaival miként viszi tovább, ha megcsökkent erővel is, élete müvét, s láttam, hogy ragyogott az aroa, mikor elujságolhatta, hogy sikerült az hirdélyi Muzeum Egyesület Tudományos szakosztályait újraélesztenie s ott nagy közönség jelenlétében a magyar kulturális munkát tovább fejleszteni.

Lelkemben azonban az emlékezés ezen áhitatos pillanatában nem csak a rajongó tudós körvonalai bontakoznak ki, hanem sokkal közelebbről és sokkal melegebben fölébred az ifjúságért élő, az utódokat nevelni szerető tudósnak, tanárnak a képe is. Eszembe jutnak szaktárgyának előadásai, eszembe jutnak a Muzeum Egyesület Szakosztályában bárkitől is tartott kőzettani vagy geológiai előadások, eszembe Jutnak főként azok a kedves és élményekkel tele kirándulások, amelyeken SZÄDECZKY GYULA nem szűnt meg tüzelni, nem szűnt meg nemes lelkesedéstől áthatva lelkesitőleg toborozni, az örök 3zép természet számára rajongódat nevelni, s az ifjúság előtt szüntelen azokra a Járatlan utakra, azokra a megmászatlan csúcsokra rámutatni, melyen a tudós babéra! teremnek, melyeken a magyar földnek szerelmesei születnek. Példátlan nagy vala és példátlanul lelkiismeretes vala ezen a téren, a mi másik nagy Mesterünkkel, néhai való Borbás Vincével egyetemben. Nyomuk is maradt Mindkettőjüknek, nem csak szaktárgyai követői, hanem a termését más ágának felkutatői között is; s tétessék e tekintetben tanúséi? emlékük tiszteletére éppen általam, a zoológus által, ki a természet iránt rajongani különösen mindkettőjüktől tanulék.

Ennek az ifJuságszeretetének következménye az, hogy SZÁDECZKY GYULA tudománya számára elismert szakiskolát teremtett és a magyar Jövendő szénára elismert szakférfiiakat nevelt.

Ható sugarai azonban nem apadtak el Erdély hegyein, a külfölddel mindig szoros összeköttetést tartott fönn. Az a fáradhatatlan test, amely Kolozsvárt soha nyugodni nem tudott, Erdélyből is messzi tájakra elzarándokolt; 1913- ban Kanadában kereste fel a nemzetközi geológiai kongresszust, 1930-ban pedig az Egyesült Államokban, sőt 1926-ban Dél-Afrlkában is megfordult, mindenütt magyar magvakat hintve, s a magyarok számára idegen kincset hazahórdva.

A 75 éves test nem árulta el az öreg kor törődöttségét, a 75 éves lélek nem szenvedett