Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1959-1960, Szeged

1960. 03. 03. 3. rendes kari ülés

o nagyobb és kisebb jiwodölmij szülök gyerjißk£i»c« Olyanok ugyanis, okik annak ellenire, hogy tudják, hogy jövedelmi viszonyaik. miatt ilyen kedvezményiét nem kaphatnak, mégis vizsgásnak, aránylag kis saáraban ■vannak« Ettől eltekintve is azonban erkölcsileg is hátrányos ez a megoldás ft hallgatók fejlődésére, ugyanis Így a hallgatók az önkéntes kollokviumokat, any&i'érdekeket tartván szem előtt, teszik le, nem pedig magáért a tudásért* Ezenkívül az önkéntes kollokviumoknak kellő nevélőereje assért sincs, mert a vizsgáztatók - különösen ha kevés a vizsgázó - hajlanostík arra, hogy már csak azért, mert a hallgató "vette a fáradságot” és eljött vizsgázni, egészen laza módon osztályozzanak* /közepes, elégséges eredmény ezeken a kollokviumokon alig van és ennek nem a hallgatók *aagasfoku tudása az oka./ Helyesebb volna tehát a kötelező félévi kollokviumoknak minden tárgyból való bevezetése, emellett ugyanis a mondott hátrányok nézetünk szerint mind eltűnnének.

2* A vizsgakövetelmények az elmúlt tanévhez képest általában észrevehetően nem fokozódtak. Meg kell jegyeznünk azt azonban, hogy indokoltnak látszanék a tanszékek véleménye szerint a vizsgakövetelményeknek olymódon való fokozása, hogy a hallgatók részére minden tantárgyból kötelező olvasmányokat Írjunk elő. Ezt eddig csak a filozófiai^ politikai gazdaságtani és a tudományos szocializmus tanszékek írták elő* Ez viszont jóllehet helyes és kívánatos, a hallgatókban bizonyos ellenérzést váltott ki a tantárgyak iránt, mert úgy érezték, hogy a szaktárgyakból kevesebbet követelnek a vizsgáztatók, mint az un. ideológiai tárgyakból. Szükségesnek látszik ezért az, hogy a tanszékek már a félév elején kijelöljék azokat a fontos Jogtudományi Közlönyben megjelent cikkeket, a tantárggyal kapcsolatban megjelent legújabb un. standard-munkákat /pl*

* polgári jogból Eörsi Gyulának "Tervszerződések" cimü munkáját, jogelméletből a jogrendszer és tagozódására vonatkozó szovjet vita-irodalmat, stb./, amelyek az adott tudományszakban jelentkező legmodemebbb álláspontokat, vitakérdéseket helyesen tükrözik. Ilyen módon megszűnnék a hallgatók között elterjedt fent jel zott felfogás és a hallgatókat arra kényszeritenénk, hogy a tankönyvön és jegyzeten kívül tudományos cikkek és könyvek olvasását se hanyagolják el. Már most hozzá kell szoktatni ct hallgatókat ahhoz, hogy mint végzett jogászok állandóan lépést ^tartsanak a legmodernebb szakirodalommal. Természetesen az ilyen kötelező irodaion megadása mellett fontos az, hogy a vizsgákon a vizsgáztatók ezt következetesen számonkérjék a hallgatóktól. Ez történhet még pkár a vizsga alapkérdései kapcsán, de történhetnék a kérdésektől függetlenül is, önálló, e tanulmányokból vett kérdések formájában.

Elég általános és kialakult vélemény az, hogy a hallgatók un. szelekcióját /ti. azoknak a hallgatóknak, akik szorgalmuk hiányánál fogva nem érdemlik meg azt, hogy a kai tagjai 1egyebek, vagy a felvételi vizsgán tanúsított felkészültségük ellenére is úgy látszik, hogy az átlag értelmi nívót nem ütik meg - buktatás utján való eltávolítását/ az I. éven oktató és vizsgáztató tanszékek vannak hivatva ellátni. A tanszékek sokszor úgy vélekednek, hogy aki már az I. esztendőn túl jutott, kollokviumokon nem érdemes elbűktatni, majd inkább az államvizsgán tartsanak a vizsgáztatók szigorú ellenőrzést. Ez a felfogás helytelen. A szelekció fel-adata nemcsak az I« éven oktató tanszékeid96árul, hanem a magasabb évfolyamon oktatókra is. Ha valakinél másod- vagy harmadéven bizonyul be az, hogy alkalmatlan az egyetemi tanulmányok elvégzésére, akkor itt kell gátat vetni a továbbtanulásnak s nem szabad megengedni, hogy az illető az államvizsgáig eljusson. Ez a tény ugyanis az államnak- 2 -Eng.: Dr. Szabó Péter. Slsz.-: 8118 - 35 pld.