Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1958-1959, Szeged
1959. 02. 12. 3. rendes kari tanácsülés
- 8 -(£ nyíre ugyanazokat a problémákat jegyezték fel. Véleménye szerint nemcsak a zsúfoltságot kellene megszüntetni, hanem a kb'zszellemet is át kellene alakítani. A népi kollégiumok korában, amikor még 5 volt bentlakó diák, előfordult a zsúfoltság, azonban mégsem igy vetődtek fel a problémák. Pl. a villanyégők állandóan eltűnnek a mellékhelyiségekből. Amikor szóváteszi, hogy fizessék meg, akkor az egész szoba kisjelenti, hogy nem hajlandók megfizetni. Nagy László megjegyzi, hogy le kell vonni az ösztöndijukból és nem kell az indexet kiadni, amig nem fizetik meg az égők árát. Gábris József véleménye szerint az adminisztrativ eszközök nem vezetnek eredményre. Nem elegendő csak velük megfizettetni, mert egy főre legfeljebb 10-20 fillér esik csak, hanem azt is meg kellene akadályozni, hogy egyáltalán elvigyék az égőket. Ezt pedig csakis a megfelelő közszelíem kialakításával lehet elérni. A tanulószoba kérdésében nem tud egyetérteni Bolya, Maday, Martonyi elvtársakkal, mert igazuk volt a főiskolás leányhaligatoknak, hogy a tanulószoba nagyon zsúfolt volt. A Főiskolán 180 leányhallgató van, akiknek szintén tanulniok kell. V. Fodor Endre véleménye szerint is a kollégium állapota megfelel a Gábfis elvtárs által mondottaknak. A kollégiumban 96 jogászhallgató van, akiket nem lehet összefogni, mert mindegyiknek külön-külön problémája van. Pl. a választások után 30 jegyet kaptak a színháztól, amit ingyen nem tudtak szétosztani. Valóban a diákok 99 5^-a fél a kollé^iumositástól, mert ebben a csuklógyakorlatot és a szilenciumot látják. A maga részéről is állitja, hogy soha egyetlen egy incidens sem volt a főiskolás lányokkal kapcsolatban, sőt pl. rendezők is voltaic, akik felügyeltek a többiekre, ügy gondolja, bogy a jogi karon a 119 KISz tagot közös nevezőre lehetne hozni, amennyiben rendelkezésükre állana egy klubszoba. Miután azonban sajnos ilyen nincs, ennek hiányában az egyik erre, a másik arra jár. Az^tény, hogy a kollégium állapota egyre rosszabb, mert 180 diák számára egy 30 személyes tanulószoba nem elegendő. Ezért gyengébb a tanulmányi eredményük is. Keserű Bálintné egyetért Nagy László elvtárssal abban, hogy a kollégiumokban először a fegyelmet kell megteremteni és a házirendet betartani. Kétségtelenül javulás mutatkozik a leányé.iákotthonban, amióta a pénzbírság eszközét alkalmazta, pl. a betört ablakokat megfizették, az ellopott villanyégőket megvette a szoba, a lezsirozott parkettet feltakarittatták. Mindenesetre megállapítja a maga részéről is, hogy nagyon nagy feladat a rendet fenntartani, pl. nem értik meg, hogy élelmiszert nem lehet a szobában tárolni, vagy a szekrényeket tisztogatni kell, hogy el ne férgesedjenek. Nála gyakorlatilag működik a kollégiumi gyűlés, a diákbizottság, amelynek segítségével próbálja a szankciókat alkalmazni. Pl. az egyes szobák fel vannak osztva a diákotthoni bizottság tagjai között, akik azokra felügyelnek. Véleménye szerint tehát az önkormányzattal együtt sokkal könnyebben lehet eredményeket elérni, mintha csak az igazgató egyedül maga végzi ezeket a feladatokat. Ugyanis a diákok sokkal jobban ismerik egymást és sokkal inkább tudnak segítséget nyújtani az igazgatónak. Úgy gondolja, hogy miután sikerült egy jó diákotthoni bizottságot létrehozni, menni fog a kollégiumositás, de nem lehet ezt egyik napról a másikra elképzelni, hanem csak nagyon fokozatosan, lassú, kitartó munkával lehet végrehajtani. Ami a szabadidő kihasználását illeti, a kari KISz szerveset
