Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1958-1959, Szeged

1959. 02. 12. 3. rendes kari tanácsülés

hogy állami vonalon a fegyelem és a vezetés lehetőségei nagyon korlátozottak. Ha ezt az ifjúsági önkormányzattal összehangolják, az az érzése, hogy a helyzet ettől jobb nem lesz. A maga részéről tehát kissé veszélyesnek tartja a kollégiumositást ebben a stádiumban. Véleménye szerint előbb meg kell teremteni a szilárd fegyelem alapját és azután lehet beszélni kollégiumositásról. Pl. ha van egy házirend, akkor elképzelhetetlen, hogy még 10 érakor neveljenek fel a hallgatók és az± is elképzelhetetlen, hogy rongálják a társadalmi tulajdont, mert hiszen kártérítésre lehet őket kötelezni. Úgy gondolja, hogy a karnak módjában áll ösztöndij-megvonással és egyéb eszközökkel is elég szigorúan büntetni a fegyelmezetlenkedőket és ha egy-két esetben elég erélyesen sikerült megfogni őket, akkor ezeknek meglesz a megfelelő hatása. Javasolja, hogy a dékán elvtársak külön vizsgálják meg a kollégiumok igazgatóival a megfelelő Rendtartást és ennek a megtartását a legszigorúbban keresztül kell vinni. Semmi bajt nem lát a szombati és a hétfői tanítási szünetben a jogászoknál. Ellenben úgy látja, hogy a hallgatók megfelelő keretek közötti szórakoztatása nincs megoldva. Nyilvánvaló, hogy az a hallgató, aki 10-12 társával lakik egy szobában és még egyjrendes asztala és széke sincs, el fog menni valahova. A Dugonics-téri diákklub is megszűnt, tehát mindenképpen gondolkozni kellene azon, hogy a hallgatóknak a szabad idejükben legyen hova menniük. Előadásokat, mozit, szinházat, hangversenyt, stb. kell rendezni, ami a hallgatókat le tudja kötni és a szabadidejüket úgy el tudják tölteni, hogy mód legyen a befolyásolásukra. Véleménye szerint tehát a megfelelő fegyelem megszervezése nélkül a kollégiumésitásból csak anarchia lesz. A másik igen fontos probléma pedig a megfelelő intézkedések megtétele a nevelés és a szabad idő megfelelő kihasználása érdekében, mert anélkül nem lehet előrehaladást elérni.

Maday Pál megjegyzi, hogy Nagy elvtárs a jelentés 5. pldala 2. pontjával kapcsolatban kifejezte, hogy nem ért egyet azzal a gondolattal, hoyy a kollégiumokban, mint az egyetemek intézményei munkájában az állami vezetés mellett egyidejűleg az ifjúsági öhkOrmans'-zat is működjék.

Nagy László ezzel messzemenően egyetért, de ha az állami fegyelem és a vezetés ma sem tud hatékonyan működni, akkor egy diákönkormányzat esetén ez sokkal kevésbé fog működni. Ha tehát kar anarchikus állaptot adnak át a diákönkormányzatnak, akkor ebből semmisem lesz. A diákönkormányzatot tehát megfelelő állami vezetéssel és szankciókkal már előre segiteni kell.

Maday Pál teljesen egyetért az irányelvekben lefektetett gondolatokkal, természetesen most még nem találkoznak teljesen kifejlett ifjúsági önkormányzattal, de már most meg kell tenniük a kezdő lépéseket, amelyek a diákönkormányzat kialakulásához vezetnek. Egyetért Nagy elvtárssal abban, hogy nem az a baj, hogy a IV. éveseknél szombaton és hétfőn nincs tanítás, hanem a tanulási időn kivüli megfelelő foglalkoztatásukról kell gondoskodni. Valóban a diákklub megszüntetésével erre nincs közvetlen alkalom. Véleménye szerint a KISz-nek a diákotthoni igazgatókkal egyetértésben kellene ezzel a problémával foglalkoznia. Azonban ez nem ellendő, hanem ezen túlmenően az oktatóknak is bele kell kapcsolódniok az ifjúság nevelésének fontos kérdéseibe. Hogy a hallgatóság a szabad idejét hogyan töltse el, ez minden oktatónak szivügye kell, hogy legyen és közösen kell kimunkálni azokat a módszereket, amelyek a legal-