Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1957-1958, Szeged

1958. 01. 30. 3. rendes kari ülés

yaló tekintettel, melyek a régi és ui tanulmányi rend és vizsga előírásai következtében álltak elő, aligha tévedünk azonban, ha a jelenlegi II. évfolyamot tekintjük mégis a legerősebben felkészült évfolyamnak és nem az I.-t.

Feltűnő jelenség az is ebből a szempontból, hogy amennyiben az egyes évfolyamok érdemjegyeinek viszonylagos súlyát feltüntető erdemjegystruktúra alakulasat vizsgáljuk, úgy a II. és IV. évfolyamé' közelíti Meg ma is leginkább az 1956. januári vagy azelőtti szokásosán kialakult “kiegyensúlyozott megoszlást, mig a III. évfolyamé pedig ma is szokásos rossz irányban tér el ettől. Jelenlegi I.évfolyamunk érdemjegy struktúrája teljesen elütő mindezektől, miután megközelíti az iaealisat: magas jeles-jó, igen alacsony közepes-elégseges arányt, továbbá igen csekély elégtelen és viszonylag a legmagasabb elmaradt vizsfa arányt mutatva. Lz utóbbi különösen alátámasztja azon feltevésünket, ogy ez utóbbiaknak is L hét kedvező hatása adott esetben a vizsgaátlagokra.

Az érdemjegyek évfolyamonkénti struktúrájának vizsgálata megmutatja különben azt is, hogy a tavalyinál jobb kari tanulmányi átlag kialakítása reális s nem esetleges szubjektív tényezők eredménye. Az 1957.júniusi strukturális összképnél lényegesen jobb szóródást mutató jelenlegi , összkép kedvezően közeledett ui. a felsőbb évfolyamok tanulmányi rendjének megfelelő érdemjegystruktúrájához vizsga teher könnyítése folytán ’ az I.évfolyam ideális jellegű megoszlása - mint láttuk és főleg szintén e tá" vényező, a vizsgarend minőségi megváltozásának következménye. Lz g azért látszik szükségesnek hangsúlyozni,

mert az I.évfolyamon ■ övező viszonyok között kialakult ui struktúra külső megjelenésében f* tűnőén hasonlít a korábbi, főleg 1953-as és azt megelőző évek vizs -"liberalizmusa által kialakított érdemjágystruktúrához .

A fakultativ bevezető jellegű tárgyból előirt kötelező kollokviumok jellege sem azonos különben a tanulmányok gerincét alkotó főtárgyakból előirt vizsgákéval, ami kétségkívül a vizsgáztatás módjára is kihatással k^ll hogy legyen.

Bár más adatokkal nem igen van módomban alátámasztani idevágó alábbi vélekedésemet, Karunk oktatóinak törekvéseit ismerve, mégis úgy gondolom, hogy a fe jlődés irányvonala; inkább az elmélyülés, semmint a liberalizmus vonalába' esik, legalábbis a tárgyak és az évfolyamok többségét tekintve.

Nem mulaszthatjuk el a vizsgák vonatkozásában sem annak a döntő kérdésnek a vizsgálatát, hogy a tanulmányi eredmények kialakítására milyen befolyással voltak azok ^z osztályösszetételekben lejátszódott eltolódások, melyek a konszolidáció időszakában játszódtak le. A mellékelt táblázatokban foglalt adatok arra vallanak, hogy a helyzet munkás-paraszt hallgatóink létszámát és tanulmányi eredményét illetően nem változott hátrányosan. A múlt tanév végéhez viszonyítva paraszthallgatóink ^létszáma kari viszonylatban leapadt ugyan 75-ről 7o-re, munkáshallgatóink létszáma pedig változatlanul 7o, A kettő együttes aránya e I4o-el szemben 1956. januárjábgn csupán 139 volt csak,' ami 65 munkás és 74jaraszthallgatóból tevődött össze az akkori valamivel magasabb összlétszám mellett /225 a jelenlegi 221-el szemben/. 3 annak ellenép, h°Sy a javalyi IV. évfolyam kimagasló munkás és paraszthallgatóí kiváltak körünkből, mind népes látszamukat, mind tanulmányi eredményeiiket tartani tudja a ír1jlegi és a tavalyi I.évesekből rekrutálódott uj generáció. Ilyen k'h / /nyék mellett nem kell túlzott jelentőseget-3-Bérezi. 4o üld. lbüG.sz.