Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1957-1958, Szeged
1958. 01. 30. 3. rendes kari ülés
jogtörténetből, a római jogból nem volt kötelező a kollokvium, mindössze öt hallgató, tehát a hallgatóknak mintegy 5:i-a jelentkezett csupán kollokviumra, de ezek is olyan formán, hogy öt a magyar iotörténetből és nem ugyanazon öt személy pedig a római jogbólL így tehát az atlag a magyar, 'az egyetemes jogtörténet és a római jog kivételével értendő. Ezenkivül a múlt év júniusában tankönyv hiányában a szigorlatok loo'o-át szeptemberre halasztották. Az I. évfolyamon nincsen elmaradt vizsga, ez lényegesen hozzájárul a kari tanulmányi átlag kialakításával kapcsolatos megállapitashoz. A 4. oldalon a' jelentes azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy kik azok a kiemelkedő hallgatók, akik dicséretet érdemelnek és kik azok, akik nem érdemelnek dicséretet. Tekintettel arra, hogy' a felsorolt nevek közül egyetlen egy van olyan, aki jogtörténetből jelesre vizsgázott, valószinü, hogy a jeles kollokviumokat a főkollégiumokon kivül szerezte, úgy gondolom, hogy ilyen esetben a megdicsérést mellőzni lehetne. Valóban büszkék lehetünk a jeles vizsgázókra, de hogy ezt a dicséretet abban az esetben osztogassuk, ha az illető a főkollégiumokból is jeles. /Horváth Róbert: fabaltativ tárgyból is szerezhet jelest./ Ugyanigy áll a kérdés ellenkező előjellel azon hallgatók esetében, akik un.’ kipellengére zést érdemelnek. A levelező hallgatók tanulmányi és vizsgaviszonyaval kapcsolatban - a jelentés második oldalán - ' érdekes volna az okát kutatni annak, hogy a vidéki hallgatók miért mulatnak fel jobb eredményt. A 3. oldalon az I. évfolyammal kapcsolatban feltűnt az az adat, amely a beiratkozott hallgatók létszámát munkakör szerint tünteti fel, százalékban kifejezve "egyéb53.2. Az is feltűnő, hogy a vidéki hallgatók, ha nem is lényegesen, de mindenesetre feltűnően jobb eredményt érnék el az I. és II*. évfolyamon. Az utolsó oldalon a 7—63 számú táblával kapcsolatban feltűnő az’ I. évfolyamnál a 2o.4 ami nyilvánvalóan a jogtörténetre vonatkozik. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy jogtörténetből a levelező hallgatókkal kapcsolatban február 1-ével indul meg a kötelező kollokvium.' Itt emlékezete szerint két I.éves hallgatóról van szó, akik közül egy megbukott. Gruber László szerint a nappali és a levelező hallgatók vizsgáiról készltetT~é1oádmány statisztikailag részletesen elemzi mindazokat az eredményeket, amelyek ebben a félévben a iogi kar oktatása eredményeképpen megszülettek. Mindazonáltal szeretne egy-két reflexiót fűzni a jelentéshez. A jelentés 4. oldalán Horváth elvtárs, a jelentés készítője nagyon helyesen rámutatott arra, hogy Lenin útmutatása nyomán meg kell vizsgálni,* mik azok a visszahutó és előrelenditő erők, amelyek a vizsgáknál mutatkoznak. Véleménye szerint a bukott hallgatókat nem kall kipellengérezni, hanem fel kell* sorolni azokat, akik hanyag munkájuk eredményeképpen nem feleltek meg a vizsgák követelményeinek. Ez elég nagy szám és azért elszomoritó,~mert a IV. évfolyam már komoly szelektáláson ment keresztül. Még inkább elszomoritó az I. évfolyamon, ahol ebben az évben nagyon nagyszámú jelentkező hallgató közül választották ki az I. évre felvehető hallgatókat. Azt is meg kell nézni, hogy menynyiben segitett a hallgatóknak a KISz, jártak-e ezek a hallgatok rendszeresen az előadásokra, vagy csak időnként be-beszállingóztak, vagy ha jártak is, de valamilyen oknál fogva nem tanultak. Mindezeket meg kell nézni. Lenin 6lvtárs is mondotta, hogy ki kell küszöbölni a hátrahuzó erőket, tehát ez a tétel másik része, amely reánk feladatokat ró. Nagyon helyesnek tartja, hogy a Karon az I. évfolyamnál szigorú mértékkel mérnek, mert azokat, akik nem alkalmasak, inkább az elejen kell eltávolitani, mint később. A levelező hallgatók tanulmányi munkája igen nehéz, ezek az elvtársak állásban vannak, mégpedig nem egy közülük igen komoly, felelősségteljes állást tölt be népi demokratikus életünk egyes szektorában. Kétsegte, US-4-i
