Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1955-1956, Szeged
1956. 06. 18. 2. rendkívüli kari ülés
IV. sz .mel léklet Jelentés $k X" IT a g y Lajos pályázó tudományos mánké. 8 sápár él. A pályázó által tudományos munkássága kezdeti fázisában Írott és hivatkozott öt újságcikk a "Eélmagyarország" cimü napilap "Elméleti Tanácsadó" cimü rovatában jelent meg egy kivételével az is, azonban jellegére nézve azonos műfajhoz tartozik, miután egy, a fenti rovatban megjelent cikkhez való hozzászólást tartalmaz. E cikkek zömmel az iparosítás kérdéseivel foglalkoznak, mint olyannal, amely körül az 1954-55. években a legtöbb vita merült fel, nemcsak az egyetemi, de a pártoktatás területén is. Az iparosítással foglalkozó három cikkben a pályázó tanúságot t’esz arról, hogy széleskörű gyakorlati ismereteikkel rendelkezik oktatási tapasztalatai alapján az e téren uralkodó legköieletübb hibákról és téves nézetekről és nagy vitálcészaéggel és politikai érzékkel használja fel a politikai gazdaságtan tanításait ezek megcáfolására, kijavítására és a helyes nézetek terjesztésére. A kifejtett kérdések bizonyos logikai egységet is képeznek, amennyiben a szocialista iparosítás és a mezőgazdasági fejlesztésének kérdése után az iparon belül a nehézipar vezető szerepével foglalkozik a harmadik cikkben pedig a nehézipar fejlődésénekés a munkásosztály vezetőszerepének összefüggéseit taglalja. A legnagyobb önállóságot az áru- és pénzgiszonyok a kapitalizmusban című első cikk mutatja és az ötödik mely a mezőgazdaság fejlesztésének néhány kérdését taglalja. Előbbiben főleg kritikai önállóságról, az utóbbiban pedig alkotó önállóságról tesz tanhságöt a pályázó. Utóbbi cikkével az alábbiak soián még külön is fogiá. kozom. A pályázó önálló tudományos dolgozatai közül a "Mezőgazdasgáunk fejlesztésének náhány elvi kérdéséről" cimü dolgozat 21 sűrűn litografált terjedelmű és egy 1954 áprilisában rendezett marxista tanszéki vita alapreferátumaként hangzott el. Ebben a dolgozatban a pályázó három kérdést ragad ki a fenti témakörből és nagy felkészültséggel szól hozzá a felvetett és akkoriban erős vita alatt álló elvi kérdésekhez. A szocializmus gazdasági alaptörvényeinek a mezőgazdasági fejlődéssel való összefüggésének kapcsán foglalkozik tervezésünkkel és elméleti munkánkban mutatkozó hiányosságokkal az 1953-as párt- és kormányhatározatok szellemében és helyesen világítja meg az uj szakasz ' lényegét mezőgazdasági politikánkban. Helyesen világit rá arra, hogy ebben a kérdésben a múltból örökölt tényezők is nagy szerepet játszottak és e.zt a gabonaprobléma kapcsán széleskörű statisztikai adatokkal is alátámasztja és helyesen vonja le ebből a megoldáshoz szükséges legfontosabb sajátosságait a magyar gabonakérdésnek. A második kérdés, amellyel foglalkozik az uj gazdaságpolitika héL yes alkalmazásának kérdése ne zőgazdaságunkban, melynek során szépen kidolgozza a magyar fejlődés sajátosságainak fontosabb összefüggéseit, majd e politika főbb szakaszait. Igen jó a felvetett harmadik kérdés megoldása is, ahol a szerző az egyéni gazdaságok és tsz-ek egyidejű fejlődésénél, illetve fejlesztésének kérdését veti fel. Különösen figyelemreméltó ebből a tsz-ek 195o. és 1952. közötti fejüesztóeének hiányosságaira vonatkozó fejtegetés, amely élesen feltárja az itt mutatkozó veszélyeket s jó, a párthatározat szellemében hozott azon megoldása is, amely a tömeges kollektivizálás sajátos ismérveit elemzi. E dolgozat keretében természetesen a szerző erősen kötve volt azokhoz a kormánymegnyilatkozásokhoz , amelyek mezőgazdaságunk fejlesztésének kérdésében politikánkat meghatározták, de e lehetőségeken bellii mini enütt megragadta az alkalmat az önálló megközleitésre,$hol erre mód kínálkozott és az problémák összefüggését is helyesen tartotta szem előtt.
