Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1955-1956, Szeged

1956. 04. 24. 5. rendes kari ülés

XI -^19. Kifogásolható az, hogy az ingatlannal kapcsolatosan a jegyzet nem fcér ki kifejezetten az eredeti és származékos szerzéseid ok szerinti kategorizálásra. Ehhez képest a származékos szerzésmódok közé kell iktatni a telekkönyvi bejegyzést, az öröklést, dologi várociányt, valamint a birtokkal megerősített jogcím védelme alapján történt tulajdonszerzést, mig az eredeti szerzésmódokhoz sorolhatjuk az elbirtoklás, valamint a növendék utj^n való tulajdonszerzés eseteit. /A nem telekkönyvezett ingatlanoknak a növedék esetén túlmenő eseteiről a betétszerkesztés következtében aligha lehet szó, bár ha ilyen extrém esetekre is tekintettel kivé nunk lenni, akkor megfelelően kell a tradició utján való ingatlanszerzést az előbbi, a foglalás utján való szerzést pedig az utóbbi kategóriába venni./

2q. A szövetkezeti tulajdonról szólva a jegyzet /171-172.1./ a korábbi jog által szabályozott helyzetet tükrözi a- mezőgazdasági szövetkezeteknél. «» bevitt álla tál lomány stb. nem 15, hanem 2o-35 %-n esik közvetlen társadalmasítás alá, mig a bevitt vetőmagért semmiféle megtérítés nem jár, szemben a jegyzetben Írtakkal /1.o7o/l953./KI.12.Korm. és íárth.8.pont./.-.21« Szólni kellene a szövetkezeti üzletrész jogi sorsáról á ktsz-eknél /ti.« arról, hogy a kilépő tag magával viszi azt stb./, mert az ipari termelőszövetkezetekről másutt. mint a polgári jogban nem hall a jogtanuló« /172.1./

22. a szolgalmak kategóriájának tárgyalásánál sem történeti, sem szerkezeti, sem tartalmi szempontból nem tartjuk helyesnek a szolgalmak két részre osztását, éspedig személyes és telki szolgalmakra. Nem helyes ez történeti szempontból azért, mert az un. servitutes praediorum és az usuo .Sfructus és usus kategóriájának egyesítését csak a justinianusi jog háj-tetta végre, kibővitvén az utóbbiak kategóriáját az operae servorum et -Yanimalium-mal /ez utóbbi a posztklasszikus jogalkotás által teremtett h-kategoria/; a klasszikus jog ui. csak a ma telki szolgalmaknak nevezett kategóriát illette szolgalom /servitus/ névvel. A justinianusi kodifikdció által teremtett ez a kényszerkategoria ezután belerögződött a jogtudomány rendszerébe, s csak a múlt században mutatott rá Ofner osztrák jogász /Der Servitutenbegriff.1844./, majd Longo /La ategoria déllé "str' vítutes.1898./ olasz romanista, hogy itt a klasszikus római jog^iNfoerétien kategóriáról van szó. De nem áll meg ez a kategorizálás szerkezeti szempontból sem, hiszen mig az un. telki szolgalmaknál a jogosult egy t:-lek mindenkori tulajdonosa, az un-személyes szolgalmaknál mindig meghatározott személy. Tartalmilag is alapvető különbség van köztük, hiszen -a személyes szolgalmak igazi reprezentánsa a haszonélvezet rendkívül széles körű, .nincsenek megvonva határai /kivétel a IV.sz. elvi döntés álltai kialakított túlélő házastárs haszonélvezeti joga a föld tekintetében/ -retet ezzel cüntegy kiri még a tulajdon önállósult részjogosítványai közül -■'■is, addig a telki szolgalom kereteit a tulajdonos un.kímélete a legszűkebbre szabja. $£ egyébként is a telki szolgalmak csak telkekre vonatkozhatnak, mig a személyes szolgalmak ingóságokra is, sőt a haszonélvezet elhasználható dolgon is létrejöhet. Találóan emeli ki Hedeniann /Sachenrecht, 176.319.I./ azt, hogy a vízvezetési szolgalom még a lalk»« szemében sem mutathat fel semmi kapcsolatot a haszonélvezettel. Egyébként Cs -az álláspont jut kifejezésre a francia /Colin-Gapitant: Cours iólémentai- re de droit civile francais.Paris.1923./» a német irodalomban /Kohler: Lohrbnch.XX/2. 257. és 317.1./, s nálunk _i* Jfcuwaloveakyiaál /Korlátolt dölogl jogok. SBladits-Masánjcg.34o»341,l./. Epen ezért úgy véljük helyes volna a történeti fejlődésre való utalással az önállósult részjogosítványok kategóriájába négy alcsoportot beállítani; az örökhasználat, a ha-Lng. Bérezi Imre.- Stencillap száca:537.- 60 pld.-