Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1954-1955, Szeged

1955. 01. 14. 5. rendes kari ülés

-3-Az az előadás, mely szorosan követi a jegyzetet vagy a tankönyvet, az középiskolás szinvonalu tanitás, nem felel meg az egyetem követelményeinek. Saját tanulmányaira visszaemlékezve elmondja, hogy egyes tanárok a középiskolában kimerítették az anyag felolvastatásával, fejlettebb módszer -volt, mikor a tanár maga olvasta fel az anyagot s ehhez kiegészítő magyarázatot fűzött.viszont igen nagy hatása volt annak a tanárnak, ki tiz perces külön előadást tartott a témáról. Óvakodni kell attól, hogy szorosan kövessék az előadások a jegyzetet vagy tankönyvet. Az előadás alapja a program, nem pedig a jegyzet, vagy a tankönyv; viszont nem kell mindent előadni, ami a jegyzetben vagy tankönyvben le van Írva. A nemzetközi jogból tankönyv -van, biztos alap az anyag elsajátítására, hem lehet szó arról, hogy a professzor a teljes tankönyvet adja elő, ez fizikailag is lehetetlen. ^ programnak megfelelően adja elő az anyagot, ha egy kérdés részletesebb kifejtést igényel, akkor azzal bővebben foglalkozik. Sokszor a hallgatók elé tárja a problémát, nyilatkozzanak ők arra a kérdésre vonatkozóan.Tapasztalata az, hogy a problémák felvetése igen élénkíti az előadást, biztosítja az aktiv közreműködést. Tapasztala szerint ez is elősegiti a hallgatók tudományos gondolkodó t, önálló aágra neveli őket.

Minden kérdésről meg kell emlékezni az előadások keretében, de nem egyenlő terjedelemben. Né> j, csak utalni kell a tankönyvben s nem kell a kérdéssel részletesen foglalkozni. A jegyzetet vagy tankönyvet tudnia kell a hallgatónak, de támaszkodni kell a saját jegyzetre is. A vizsgán a hallgató, hacsak a jegyzetet, vagy a tankönyvet ismeri, de az előadáson foglakozottakkal nincsen tisztában, csak jó minősítést kaphat; jeles viszont az, ki ismeri az előadások anyagát is. A vizsgán pl. lapp Ignác szakérettségis, Rákosi-öszttöndijas hallgató, valamint Stammer József pontosan ismerték azt is, ami non szerepel a tankönyvben.

A gyakorlat kérdésével kapcsolatban nem lehet megkülönböztetni olyan tárg3^at, hol csak begyakorló foglalkozás, másutt pedig csak szemináriumi foglalkozód lehetséges. Az ide vonatkozó kari ülési határozat után bevezette, hogy egyes külpolitikai kérdéseket az órán megvizsgáltak, azonban nem túlságosan mgy sikerrel.

A konzultációkkal kapcsolatban annak két formáját keli megkülönböztet ni:

1/ a tanszék segítségével az anyag begyakorlása,

2/ tudományos problémák megbeszélésa a tanszékkel.

A szeminárium jellegű dolgozatot készítők felkeresték a tanszéket problémáikkal, ugyanígy a szakdolgozatot készítők is. Javasolta azon hallgatóknak, kik valamely idegen nyelvet ismernek, - de nem kellő mértékben - szótár segítségével igyekezzenek fordítani egyes forrásmunkákat, ugyanis nemzetközi jognál igen fontos a külföldi irodalom.

A konzultáció másik formájával - az..anyagnak a tanszék segítségével történő begyakorlása -* sajnos csak az utóbbi-hetekben találkozott, a hallgatók ugyanis ilyen célból eddig nem keresték fel a tanszéket.

Az önálló gondolkodásnak nagy jelentősége van s ennek érdekében meg teli kivánni, hogy pl. a hallgatók egyes kérdéseket röviden és szabatosan adjanak elő, erre rá kell nevelni őket. Ezzel van összefüggésben az a kísérlet is, melyet tanszékén bevezetett a IV. éves hallgatóknál, s melyet a referátum is megemlít. Örömmel állapította meg ennek a kísérletnek eredményességét,egyes dolgozatok egészen kiválóak.

Schultheisz Emilnek az a benyomása, hogy Búza elvtárs félreértette előbbi felszólalását, ők nem támaszkodnak szorosan a jegyzetre, vannak olyan kérdések, melyeket minden évben másképen ad elő, saját tudományos kutatásának megfelelően. Az is tévedés volt a felszólalásban, mintha Pólay elvtárs és ő egyenlő mértékben tárgyalnák az egyes kérdéseket. Az anyag adja meg, melyeik kérdésről kell terjedelmesebben, melyikről rövidebben szólni. Azt hi® i azonban nincsen közöttük eltérés, inkább félreértésről van szó.

Búza László megjegyzi, felszólalása nem vonatkozott a büntetőjogi vagfa, polAüZ