Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1954-1955, Szeged

1954. 12. 17. 4. rendes kari ülés

2 Az oktatást érintő részben nélkülözöm a Módszertani Bizottság munkájára vonatkozó kritikát. Kétségtelen, mint az előadmány is megemliti, hogy októberben tartott kari megbeszélés eredményes volt az uj módszertani vek alkalmazását illetően. De folyt még igen alapos vita a Bizottságba más kérdésekről is, pl. a vizsgák előkészítéséről, a középiskolás móds rek megszüntetéséről stb*,amelyekből kari határozatok is születtek* A beszámoló nem mutat rá ezeknek a vitáknak esetleges értékére, de nem táp­ja fel azt a hibát sem, hogy a legjobban kidolgozott elgondolások sem válnak mindig valósággá a tanszékek gyakorlatában* így végső kicsengé­sében talán optimista a beszámoló, amikor még meglévő fogyatkozásokra nem mutat rá. Félreérthető a beszámoló a következő részlete is* "Vannak olyan tanszé­keink, amelyek külön figyelemmel kisérik minden szakérettségis hallga­tó fejlődését, azokkal külön egyénileg foglalkoznak./Pi»* a római jogi tanszék./" Ebből u.i. az következik, hogy ezekkel szemben vannak olya­nok, amelyek nem foglalkoznak velük. Nem szivesen beszélek a magam tan­székének eredményeiről, de a teljesség kedvéértk*ke11 emelnem, hogy a hallgatókkal való foglalkozás tanszékemnek immár hagyományává lett, s ez a munka nem marad visszhang nélkül a hallgatóság körében sem. Az 1952 április budapesti tanszéki tapasztalatcserén beszámoltunk róla, hogy a folyamatossá vált konzultáción a munkás, paraszt, szakérettsé­gis és érettségi nélküli hallgatóknak nyújtunk elsősorban támogatást. Az ugyanabban az időben tartott kari vizsgálatról szóló jelentés kie­melte, hogy "a korábban gyengébb eredményt elért hallgatókkal a tan­szék repetitoriumokon és egyénileg is igyekezett foglalkozni; a repe­­titoriumokon való meg nem jelenésüket a tanulmányi osztálynak bejelen­tette." Az 1952 novemberében a Pártbizottság részéről kezdeményezett karközi vizsgálat egyrészt kritikát gyakorolt a tanszék felé, melyből sokat okultunk, másrészt megemlítette eredményeinket is. így a EB-n tartott vitában Koch professzor megdicsérte a szakkörökben kialakuló vitakészséget; tapasztalatait egy olyan szakköri ülésen szerezte,ahol éppen egy idősebb szakérettségis adott elő. A PB.a vizsgálat után Per­­biró kartársammal együtt engem kért fel egy módszertani levél elké­szítésére, melyben a munkás-paraszt és a szakérett hallgatókkal való foglalkozást részletesen, tapasztalataink alapján fejtettük ki. A múlt esztendőben az egyéni foglalkozáson túl baráti összejövetelt rendez­tünk a szakérettségisek számára, melyen a jelenlévők kötetlen formá­ban vitatták meg problémáikat. Nem egy kérdés itt került először meg­beszélésre. 1952/53.tanévben a kötelező referálás módszerével kapcso­latban minden hallgatóról egyéni nyilvántartást fektettünk fel és igy kisértük figyelemmel előhaladásükat. Amikort ezt a módszert fel kellett számolnunk - a beszámoló szerint tulhirtelen történt ez - a kötetlen, egyéni foglalkozásra tértünk át és ezt folytatjuk a jelen tanév szak­­érettségis, de más hallgatói vonatkozásában is. Talán nem volt fölösleges ezeket elmondani, a teljesség kedvéért♦Bizo­nyára más tanszékeken, a kar legtöbb tanszékén igy folyik a munka. Ta­lán mások is el fogják mondani tapasztalataikat. Különösen várom, hogy a referátumban kiemelt római jogi tanszék vezetője beszámol az I.éves szakérettek egyéni fejlődéséről, problémáiról, szivesen taftulnánk tőlük ebben a tekintetben uj módszereket. Nem hallgathatom el azt sem, hogy a szakérettekkel kapcsolatban éveken át hangoztattam azt az álláspontot, amely akkor heves támadásokat vál­tott ki: hogy az egyetemre nem valók a maguk és a társadalom érdeké­ben térjenek vissza a termelő munkához. Ma ez közhellyé vált, Mint a Szabad Nép 1954 szept.26-i számának vezércikke mondja: "Túl szélesre nyitottuk a felső művelődés kapuit, szélesebbre, mint amennyire lehet­séges és szükséges. Nem néztük eléggé a tehetséget, a szorgalmat, a kitartást. Ezért került sok olyan ifjú főiskolára és egyetemre, aki hajlama vagy képessége szerint nem lett volna erre alkalmas." Erkölcsi elégtételt jelent számomra - s itt ezt nem hallgathatom el - hogy ez a pártálláspont teljesen megfelel szektások támadásaival szemben rég­8Z

Next

/
Oldalképek
Tartalom