Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1953-1954, Szeged

1954. 08. 27. 3. rendkívüli kari ülés

-2-m

lési jogi anyaga.

Bevezető részében igen helyesen az Alkotmány -8. §~ánek harmadik bekezdéséből indul ki /"A. törvény biztosítja az öröklési Jogot”/,' ma jő néhány általános szabályt nyújt az öröklésié és annak jogalapjára.

Ezt követóleg a törvényes, majd a végrendeleti öröklést szabályozza, valamint a kötelesrész intézményét, s ezatán tér rá az öröklésre jogalapjától függetlenül az örökös jogi helyzetének szabályozására /az örökség megszerzése, az örökös jogállása/. Ezután a termelugzövetkezti tagokra vonatkozó öröklési szabályokat adja, s végül a vegyes rendelkezések keretében a tervezet szerint megszüntetendő öröklési jogintézményekkel /utóöröklés, öröklési szerződés, halál esetére szóló ajándékozás/ kapcsolatos kérdéseket rendez, s átmeneti szabályokat nyújt.

A tervezet egyes fejezeteinek sorrendje általában helyes, logikus, meggondolandó volna azonban az, hogy nem lenne-e helyesebb "Az öröksem , megszerzése” cimet viselő Vil. fejezetet akár az "Általános szabályok”” c. fejezetbe,akár ezt követőleg felveendő második fejezetbe illeszteni. E VII. fejezet ugyanis az örökség megnyílását, az öröklési képességet, az öröklésből.való kiesés okait szabályozza, márpedig ezek mind az örökössé válásáltalános előfeltételei, amelyeknek szabályozása az öröklés jogalap* jának szabályozása elé kívánkozik. Egyébként megjegyezhetjük, hogy az Mtj. valamint a Csehszlovák Ptk. az öröklés ez általános előfeltételeit szintén elől, az öröklés jogalapjainak szabályozását megelőzően rendezi.

II.

Ami már most a részleteket illeti, megjegyzéseink a következők:

1. A 2.§ 1.bekezdésében az Mtj. 1765» §ából átvett következő kitételt találjuk: "Az ember halálával vagyona - a hagyaték - mint egész az örökösre száll /öröklés/", tekintettel arra, hogy a kódex megalkotásánál egyik vezérelvként azt tűzte maga elé a kodifikátorok kollégiuma - igen helyesen - hogy a kódex nyélvezete, kifejezései tekintetében közérthető legyen* a laikus is kommentárok nélkül eligazodhassak benne, kérdéses, hogy ennek a szempontnak megfelel-e a "mint egész" kitétel. Ismeretes, hogy a jogi^ oktatásban alapos magyarázatéi igényel az, hogy mit értünk azon, hogy "a hagyaték, mint jogi egész száll az örökösre". Helyesebbnek látnánk tehát azt, h ogy a "mint egész kifejezést ilyesféle kitétellel helyettesítsük: "a hagyatéki vagyon a terheket is beleértve".

2. A tervezet a törvényes öröklési rend megalkotásánál az ági öröklést,m int feudális intézményt elvi okokból mellőzi. Nem kétséges, hogy az ági öröklés intézménye látszatra feltétlenül visszamutat az ősiség intézményére, hiszen a szerzeményi vagyont elválasztja bizonyos esetben az "ősi" vagyontól mégis azon meggondolástól indíttatva, hogy az ági öröklés elvetése fonák helyzetek okozoja lehet /pl. a szülők egyik leányuk házasságkötése alkalmából annak lakásberendezést ajándékoznak; leányuk pár hónappal a házasságkötés után meghal, gyermek nincs, tehát a lakásberendezést a túlélő férj fogja a tervezet szerint örökölni. Ha most a' szülők mások leányuk házasságkötésé alkalmából őt szintén lakásberendeazésiel kivánnák ellátni, újból vásárölniok kell azt, snincs módjuk,hogy • elhalt leányuk berendezését adjál: neki/ megint egyszer felvetjük annak a kérdését, hogy az ági öröklés intézménye valóban feudális jellegű intéz-