Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1953-1954, Szeged
1954. 05. 15. 9. rendes kari ülés
mb /Ivánéi, Baranyai, Holub, Bruckner/, A jo< „ u_-;. •; iroaalmát az ellenforradalom korában is a polgári Objektivismus j llemzi. Fejlődését Degré Alajos ás magunk dolgoztuk fel kiadásra váró cikkeinkben. 10» A romanisztika. A római jog irodalmának, mint láttuk, nagy hazai hagyományai vannak, de a nagyszombati és akadémiai tanárok ffiunkáiban nem sok az eredetiség. A klasszikus kapitalizmus korában elsősorban a tankönyvirodalom virágzik. A római jog művelői közül kiemelkedik Vécsey Tamás mély történelmi tudásával és Farkas Lajos rendszerének eredetiségével. Az ellenforradalmi korszakban továbbra is a tankönyvekre esik a súly, az oktatás igényeinek megfelelően, ezek közül nem egy a külföldi irodalom beható ismeretéről tanúskodik; Marton Gézáé kitűnő áttekinthetőségével, világos szekezetével, éles dogmatikai elemzéseivel, Sgemélyi Kálmáné erős történeti szemléletével tűnik ki. A XX. században jelentkező újabb irány ok: az interpoláció- és papiruszkutatás is közvetítőkre találnak jogtudományunkban /Sztehló, Pázmány/. 11. A .jofitanitás, a .jogász-szervezetek, .jogi folyóiratok története. Ebben a jogtudomány fejlődését befolyásoló tény "ízeket foglalnak öisze. A budapesti jogi kar történetét Eckhart Ferenc hatalmas munkája tartalmazza, a kiegyezés után felállított vidéki karokról azonban keveset tudunk. A jogakadémiákra vonatkozó adatok csak szétszórtan, vagy egyáltalán nem találhatók meg. A fejlőöds összefoglaló ismertetésénél rá kellene mutatni a jogi oktatás elmaradottságára, számos feudális vonására, a mezei jogászkoddsra, az idejét múlt jogakadémiákhoz való makacs ragaszkodásra stb. Jellemző, hogy a Horthy-korszak a felsőoktatási reformot nem tudta megalkotni, de 1936-ban három kötetes müvet adott ki - a reformjavaslatokról. A jogászgvülések, ügy védi szervezetek, kamarák, a későbbi Magyar Jogászegylet vitáinak tudományiejlesztő hatására is rá kell mutatni. Elemzésre szorul a jogi folyóiratok /jogtudományi Közlöny, Jogállam, Jogászegyleti Értekezések stb./ irányzata is: mennyiben volt haladó, mennyire szállt szembe - vagy nem szállt szembe - az ellenforradalmi rendszerrel. IV. IV. A fent vázolt problémakörök bizonyára nem öléinek fel mindent, aminek feltárása a magyar jogtudomány történetének megírásához szükséges. Nem is kívánnak merev határokat megvonni, hiszen egyes kiemelkedő egyéniségek munkássága átnyúlik a szaktárgyak határain. De egyszer már át kell tekintenünk az előttünk álló feladatokat és számot vetnünk azzal: mi a teendő. A tudománytörténeti munkák megírásában Fogarasi akadémikus igen helyesen három szakaszt különböztet meg. Ezek: "1. Egyes kiváló magyar tudósok működésének és tevékenységének monografikus munkákban való megiratás^.,2..Egyes tudományágak történetének megírása... 3. A hazai tudomány történetének összefoglaló szintetikus tárgyalása." /ld.m.136./ Ezt az útmutatást tárgy unkra alkalmazva azt az eljárási módot szűrhetjü le, hogy először egyes kiemelkedő /elsősorban: haladó/ jogtudósok életével és•munkásságával kell foglalkoznunk, de anélkül, hogy a személyi kultusz hibájába es~e elszakítanék őket társadalmi helyzetüktől, koruk szellemi áramlat áltól, a szaktudományukban működő kisebb kortársaktól. Azután kerülhetne, sor a fent egy-egy pontban összefoglalt tárgykörök feldolgozására. Végül - szakjogászok és jogtörténészek vállvetett,
