Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1952-1953, Szeged

1952. 12. 19. 4. rendes kari ülés

■'■kmxmtif’ -W ->» - I W. U». . —- «éllrk * ;

, - 3 -Mezőp,azőasási és munkajogi tans zék.

Tisztelt Kari Tanácsülés!

A munkajogból "A dolgozók aryagi felelőssége" címmel meghirdetett

pályatételre "1231” Jeligével beérkezett pályád Igozatról véleményes Javaslatomat a következőkben terjesztem elő:

A dolgozat 20 és fél, kézzel Írott ivoldal terjedelmű, 10 fejezetre oszlik s szerzője sem tartalomjegyzéket, sem forrásmunkák jegyzékét nem csatolt hozzá.

Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a pályatételül kitűzött témának még nincs iroé Ima. A múlt tanévi munkajogi egyetemi közös jegyzeten kívül csirhn egy cikk jelent meg a közelmúltban a y i irodalomban. Ennélfogva szerző a jegyzet anyagán felül főleg a kapcsolatos tételes szabályokra támaszkodhatott. A dolgozatból nem derül ki, hogy figyelembe vette volna a Jogtudományi Közlönyben közölt cikket.

A dolgozat feltárja szerzőnknek jó rendszerező készségét. Hiányossága azonban, hogy az elméleti kérdéseknek kevesebb figyelmet szentel. Ez a dolgozat azonban biztató és remépyt keltő a jövőre nézve. v.

Kern csökkenti az előbb mondott hiányosságot az a tény, hogy e témának elméleti oldala melle tu erősebbek a gykorlati vonatkozásai. Egyetemi pélyatételek kidolgozására!, ugyanis elsősorban a kérdés elméleti vonatkozásait kell behatóan tanulmányozni, s az elméleti kérdéseket felvetni és csupán ezután következik annak a fontos követelménynek is alkalmazása, hogy az elméletet a ©korlattal kapcsoljuk össze. Sokkal szebb lett volna a dolgozat tehát, ha szerzőnk először az elméleti problémákat tárta volna fel, s azután adott volna a gy'’-orlat; i élet követleményeit kielégítő megoldásokat.

A dolgozat első része a dolgozók anyagi felelősségéről beszél általában s különösen a szocializmus építésében elf oglalt jelentőségéről, majd rátér az intézmény fogalmának meghatározására. Helyesen állapítja meg, hogy a dolgozók anyagi felelőssége egyszerű személettel: kártérítés, de a kártérítésnek különleges fa*-?, melynek H-kjn a dolgozónak a munkaviszony körében mutatkozó ku^ ; okozó magatartása. Ebből folyik, hogy érvényesítése is a munkajog által szabályozott eljárásban történik, kivéve azonban a magánmunkáltatókkal munkajogviszonyban álló dolgozók anyagi felelősségének esetét.

E kártérítési felelősség az egyéni felelősség rendszerén alapul. Kivételesen érvényesül a kollektiv felelősség is a raktárban és kereskedelmi üzletben dolgozókra nézve megállapított különleges szabályok rendelkezése folytán. Szerzőnk a dolgozók anyagi fele lősségét_s a vonatkozó eljárási szabályokat a dolgozók különféle kategóriái kapcsolatban is behatóan vizsgálja. Ismerteti az anyagi felelőd , g terjedelmének két faját s bár egyetlen mondatban, de helyesen mutat rá, hogy a Mt-nek a kárösszeg kirovására vonatkozó rendelkezése nem jelenti egyben azt is, hogy a vállalat a 15 %-os keretben kirótt kártérítési összeget esetleg több részletben ne vonhassa le. A gyakorlatban ugyanis éppen a Mt. szükzavusága következében vitás lehet az, hogy a kirovás és a levonás összege hogyan viszonylatiak egymáshoz. A korlétölFí^'anyagi -felelősség elsősorban a dolgozók alapbérének meghatározott hányadára s csupán másodsorban a kér összegre vonatkozóan korlátolt felelősségi kategória. Lehet, hogy a kár összege azonos