Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1952-1953, Szeged

1953. 07. 02. 10. rendes kari ülés

-2-Tanácsnak egy ülését, ill. egy.büntetőtárgyalást mutattak be, s amelyeket később a beiskolázandó hallgatók előtt ismételtek meg.

A szóbanforgó oktatási mód, t*i. az, hogy valamely studium tárgykörébe» vágó jelentős esemény élményszerű bemutatást nyerjen a hallgatók előadásában, aligha vitathatóan helyes és kivánatos módszer. Különösen hasznos eszköz 1éhét a tanulmányok elmélyítése során éppen a mi oktatási rendszerünkben, amikoris - a múlt rendszer jogi oktatásának egyik legsúlyosabb fogyatékosságát kiküszöbölve - igen nagy súlyt helyezünk az elméleti anyagnak a gyakorlattal való 'összekapcslására. Kétségtelen, hogy ez a forma alkalmas arra, hogy az elméleti anyag a gyakorlati feldolgozás által a hallgatók számára alaposabb ismeretek szerzését biztosítja. Indokolt, hogy a Módszertani Bizottság foglalkozzék az ilyen tipusu tanszéki rendezvények lebonyolításának módszertani kérdéseivel, igyekezvén megtalálni azokat a követelményeket, amelyek az oktatás ezen formájának sikerét biztosítják. Erre két szempontból is szükség van. Egyrészt az ilyen bemutatások rendkívül fontos volta, másrészt az, hogy az ilyen rendezvények megszervezésének és lebonyolításának módszertani követelményei mindezideig tisztázást nem nyertek.

Ebből a szempontból Karunk MódszertaniBizottsága igen jelentős munkát • végezeht, rnett az ilyen tipusu gyakorlatok helyes elveinek megállapításával ösztönzően hathat valamennyi tanszék irányában az ilyen rendezvények szervezésére.

Ha a szóbanforgó tanszéki rendezvények módszertani követelményeit helyesen akarjuk vázolni, akkor feltétlenül szükséges a nyilvános bemutatást célzó gyakorlatok célkitűzéseinek ismertetése. Milyen célok kell^ hogy vezessek a tanszékeket az ilyen rendezvény megszervezése során? égy gondolom, hogy három fő szempontot kell e tekintetben figyelembe venni:

1/ A legdöntőbb cél az ilyen rendezvényekmegszeivezése során kétségtelen az kell, hogy legyen, hogy a tanszék a tantárgy körébe vágó kiemelkedő jelentőségű és oktatási szempontból különös fontossággal biro esemény! elményszerüen mutasson be. Világa ugyanis, hogy a nyilvános bemutatásból álló gyakorlatnak csak akkor van értéke, a kívánt eredmény csak akkor áll arányban a befektetett munkával, ha az anyag körébe vágó olyan eseményt, pert, tárgyalást, stb. mutat be, amely különösen alkalmas az anyag elmélyítésére, az" elméleti anyagnak gyakorlati megelevenitésére, amely természeténél fogva érdekes és vonzó, a -hallgatóság figyelmét leköti és igy mindezen keresztül az egész tárgy, az egész stúdium közelebb kerül a hallgatókhoz. Erre pedig csak érdekes, változatos aipgrész bemutatása lehet alkalmas. Nem volna indokolt, hogy kisjelentőségű vagy egészen elméleti vonatkozású, száraz, színtelen anyagrészeknek a gyakorlati órákon történő bemutatását erőszakolni, mert ez a hallgatók számára rendszerint érdektelen, esetleg unalmas és semmi esetre sem lehet alkalmas az anyag alaposabb megismerésére és a tárgy megszerettetésére. Külön ki kell hangsúlyoznom azt, hogy az ilyen rendezvényeknek élményszerüeknek kell lenniük, tehát olyanoknak, melyek a hallgatók tudatát a bemutatás után is hosszabb vagy rövidebb ideig foglalkoztatáják és a hallgatók beszélgetésének témájává válnak.

2/ A további főcél az, hogy ezeken a bemutatókon keresztül a hallgatóság minél nagyobb száma aktivizálva legyen..Nem helyes tehát, ha a tanszékek dolgozói a szereplői az ilyen bemutatásoknak, hanem ezzel a hallgatókat kell megbízni. A tanszékek csak irányitó, szervező és ellenőrző szerepet végezzenek, akonkrét feladatokat a haUgit ók old jak jneg. Ez növeli a' hallgatók önállóságát, fokozza a bátorságot, a szereplők megszokják a nyilvánosság előtt való szereplést, - s ami a legdöntőbb - a bemutatás tárgyát képező anyagrésszel való foglalkozás során közelebb kerülnek a tárgyhoz, tanszékhez, a tanszék dolgozóihoz. Egy jól sikerült bemutató előadás sok hallgatóban kelthet fel nagyobbfokxi érdeklődést a tanszék, vaJamint a tégy irányában.