Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1952-1953, Szeged
1953. 07. 02. 10. rendes kari ülés
■t\ %0ké £♦ A szakérettségis hallgatók pro' léniájáról szóló jelentésemet az lab1-iák!:an terjesztem elő. I. Az I.eves hallgatókkal - köztük külön hangsúllyal a szakérettségi;: hallgatókkal - való foglalkozás módszereinek kialakítása az elmúlt ta - •V folyanén mint a közoktatásügyi minisztérium, ninő a felsőoktatási ir.isztériun különös gondoskodásL.ak tárgya veit. Ennek a célnak sz:lálatéban az eluultév őszén a közoktatásügyi ninisztériun, ez év tapaszén pedig a felsőoktatási minisztérium hivott össze ankétet, mely or. '2 egyetemek és főiskolák, valamint a középiskolák és szakérettségis ;:ar folyamok képviselőinek bevonásával a kérő és mindenoldalú megtárgyalásban részesült. Ennek a munkának egyik eredményeként került kiadási“, a "Módszertani levél 1", amelynek útmutatásai komoly segítséget jelentettek az 1952./53. tanév oktató-nevelő munkájában. Ezeken az ankétekon két fontos kérdésben tisztázódtak a nézetek: 1. a szakérettségis tanfolyamok és az eryetem tanulmányi rendje közötti átmenet megteremtésének kérdésében és 2. a szakérettségisekkel való tcglal.kczés kérdésében. Karunk mindkét ankétra kiküldette megbízottait. Az ősz folyamán megtartott ankéten Perbiró József és Csikós Mihály, a tavaszi ankéten pedig Per'iró József vett részt a Kar képviseletében. Perbiró József a FŐM. ankétjén feiszólaláséban felvetette a szakérettségis tanfolyamok szigorú kötöttségű rendjéről Aeleértve a katonás fegyelmi kollégiumi rendet/ az egyetemek szabadabb életrendjére való átmenet kérdését ia. Az ezzel kapcsolatban jelentkező sok nehézség leküzdésére már a szakérettségis tanfolyamkon kiépítendő olyan megfelelő - részletesebben vázolt - átmenet ■■'eve zetésót javasolta, amely gyekor lati lag ismerteti meg a szakérettségis tanfelyr ok tanulóival az egyetemi munka Önálló gondolkodást igénylő feltételeit s ezekhez a szakérettségis tanfolyam utolsó féléve folyamán, januártól júniusig, u.n, "egyetemi hetek' :ciktatásával módszeresen szoktatja hozzá Őket. II. Karunkon jelenleg 3c szakérettségis tanul, akiknek munkáját az e..;ész tanév folyamán "Módszertani levél 1." útmutatásai szerint állandó figyelemmel kisértük. Igyekeztünk tanulmányi munkájukhoz minden tá~ nógatást megadni és arra törekedtünk, hegy valamennyien minél előbb felzárkózhassanak a tö’bi hallgatók mellé és ennek következtében minél több szakérettségis vonatkozásában megszüntessük a szakérettségisek külön problémáját. Törekvésünknek célja veit, hogy felkeltsük^érdeklődésüket a jogi stúdiumok iránt s negkedveltessük velük jövendő életpályájukat. A változatlanul központi kérdése volt Karunknak a szakérettségisekkel való fői lnlkozás helyes módszerének kialakítása is. Ismertettük előttük és gyakorítottak velük a jegyzetelés^és tanulás helyes módszerét s tanszékeink egyéni foglalkozás rendszerében segítettek eloszlatni a fel-felbukkanó nehézségeket. /Sz. 58?./
