Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1952-1953, Szeged
1953. 01. 23. 5. rendes kari ülés
An Adatokkal van bebizonyítva, bogy milyen gyenge a kari halig tők érettségi eredménye, s igen nagy az átirányítottak száma is. Akik kedvük szerinti kar a kerültek, azoknak első félévi eredményük sokkal jobb, mint akiket átirányítottak. Rendkívül nagy - mintegy 5C fo - a meg nem jelent mezeizők száma, ezért kívánatos volna ezeknek felszámolása. A jelesek nagy számát szintén soknak tartja, - bár elismeri, hogy nála is sok volt a jeles, - s felhívja a figyelmet arra, hogy az évvégi vizsgákon szigorúbban-kell az osztályozást venni, A kiszelektálás kérdésénél ■ gondos mérlegelést tartja helyesnek. Azzal az első és másodéves halig.tévál szemben, ki- a Jejlődésre nyújt valami reményt, még várakozó álláspontot javasol. Németi László a funkcionáriusok vizsgaeredményeivel foglalkozva megállapítja, hogy azok megtették kötelességüket. A pártvezetőségi taü:ok átlaga: 4.62; párttagoké 3.81; disz kari vezetőség: 4.27; I.éxvf. disz vez.: 4.16; Il.évf. disz vez: 4.53; III.-IV.évf.disz.vez: 4.56. Kiemeli a III. évfo-lyam hallgatóinak komoly és lelkiismeretes vizsgakészülését, kik szorgalmasan résztvettek a konzultációkon, s ezek a konzultációk elősegítették a hallgatók jó eredményét. Szeretne ugyanis mindenki nagyobb ösztöndíjat kapni, s ez a cél komolyan ösztönzi a halig tókat tanulásukban. Elnök az előadmány égyik nagy értékét abban látja, hogy rámutatott arra, milyen gyenge anyagot kapott a kar a középiskoláktól. Biztosítani kell jobb képességű tanulók jogi pályára való jövetelét. A végzett jogász fizetése nagyon alacsony, ezért nem nagyon vonzó a jogi pálya. Visszataszító a Kar elhelyezése is a fTK. fényes helyiségei', valamint a Bölcsészkar luxushelyiségei mellett. Súlyponti kérdésnek tartja megfelelő helyiségek megszerzését, de addig is szükségéé valamilyen módon ideiglenes megoldást keresni. A rektori hivatalban j anuár/^.-én Kovács Ferenc min. oszt. vez. részvételével* tartott értekezleten a bolcsészkari dékán felajánlott egy tanterem átadását, de csak a "délutáni érákra", ami a Kar vonatkozásában bizonyos leértékelést fejez ki. Ezt ő határozottan visszautasította. Az előadmányból nem világlott eléggé ki, hogy a beszámolók minő szelepet játszanak. A hallgatók 30 ;í-os "vizsgaadóssága" főleg a beszámolókból adódik. A beszámolóra nem készülnek a hallgatók lelkiismeretesen, éppen csak a minimális anyagot tanulják meg. Nagyon lerontja az átlagot a másodszakosok és mezeizők vizsgaeredményei, kik közül sokan úgy látszik csak a katonakötelezettség alóli mentesség céljából iratkoznak be az egyetemre. Nagyon helyes volna ezeknek a felszámolása. A szelektálás kérdésében egyetért Martonyi Jánossal, de a II.év végén .feltétlenül szükségesnek tartja a szelekciót. Bejelenti, hogy hozzájárult egy II.éves hallgatónak a Karról való elbocsátásához, ki egy tárgy kivételével mindenből megbukott, illetve nem jelent meg.
