Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1951-1952, Szeged

1952. 04. 23. 6. rendes kari ülés

Bészleteiben az i.félév szakköri Ülésein a tapck a következő munkákra! számoltak te: Révai József: dossuth Lajos, Révai József: Magyar szabadságvilágszabadság. Mód Aladár: Pártharcok és a kormány politikája 1845-4-9-ben. /3 hallgató közt megosztva/. Ember Győző : Magyar parasztmozgalmak 1848-49-ben, " ó&r Győző: A Honvédelmi Bizottmány. - A II.félévben pedig a ko etkező reformkori témákat osztottuk ki a tagaOknak's: :A jobbárgy birtoklása, .és hl v. tálképessége. A nyelvkérdés . Az őSiáég eltörlése. A vallásügyi A'^0ÜiJin:iéréAr elucfef-lréB^.sA^ eltörlése, Az országgyűlési szólásszabadság kérdése. Ezekről a tagok " folyamatosan számolnak be az üléseken a törvények, országgyűlési iratok, nagyjaink beszé dei és cikkei alapján.

Bem az a cél, hogy a szakköri munka eredményeként tudományos értékű tanulmányok szülessenek. Ezekre csak akkor volna, remény, ha a jogtörténethez ragaszkodó, a szakkörben évekig működő 1-2 kivételes hallgató valóban elmélyedne témájában. Be .annyit el tudunk érni, hogy a szakkör tagjai megismerkedjenek a menye?: jo- történet forrásaival, a tudományos kutatás módszerével, megtegyék a. tudományos munka első lépéseit és - nem utolsó sorba1" - haladó hagyományink feltárásával jcVb hazafiakká, szocialista jogászokká nevelődjenek-,

Gyakorlat, repetitórium, konzultáció.

Az 1950. évi egyetemi ref orm minden vonatke zásban, de különösen az oktatási formák közül addig hiányzó gyakorlatok, repetitórium és konzultációk vonatkozásában egészen uj, szokatlan és éppen ezért nehéz feladat-ok megoldása elé áll itótt m ind annyi ónk at „ Az első reforaév nálunk, de azt hiszen valamennyi karon, lényegileg kísérletezéssel telt el és igy az előzőkben említett oktatási f:rmak igazi jelentősége, komoly gyakorlati haszna csupán a íolyö tanév folyamán'vált világossá előttünk, csak most tudjuk kellően értékelni őket, 1950-ben még azt sem rudtuk vitán felülállóan eldönteni, hogy az egyes oktatási formák segítségével milyen célt, milyen módszerekkel kívánunk elérni.

Az előbbi megállapítás különösen vonatkozott a gyakorlati órákra. Viszonylag könnyű volt a gyakorlatok helyes megszervezése, vezetése a tételes -jogi tárgyaknál, ahol egyes jogesetek megbeszélésével, bíróságok, ügyészségek, vállalatok, az államigazgatás egyes szerveinek meglátogatásával s az itt tapasztaltak értékelésével el lehetett érni a kívánt célt: az elmélet és a gyakorlat közötti szoros kapcsolat megteremtését. A történeti tárgyaknál nem volt ilyen kézenfekvő a megoldás. Rém volt ilyen, mivel megítélésünk szerint a ma gyakorlati problémáival, elsősorban nem egyes, intézmények,'hanem történetünk, jogtörténetünk egésze hozható, történeti szemléletünk feladása nélkül, kapcsolatba; nem az egyes történeti intézmények, hanem jogtörténetünk egészéből leszűrhető tanulságok, útmutatások. Az 195G-51. tanévben, amint említettem, kísérleteztünk: előbb Molnár Erik társadalomtörténeti müveinek és a "Forradalom és szabadságharc" c, gyűjteményes munkának egyes kijelölt fejezeteit olvastattuk el a hallgatók al, mint kötelező olvasmányokat, s ezeket beszéltük meg az órák keret?bén., majd a hallgatók tulterhelé-' sének elkerülése céljából az elméleti órákon elhangzottakat igyekeztünk elmélyíteni és visszakérdezni. Egyik módszer sem bizonyult_helyesnek. Az élőbe követett módszer szakköri előkészítésJ .z utóbb követett pedig repetitórium jellegűvé tette a gyakorlatokat. A célravezető megoldást megítélésünk szerint végre a folyó tanév során sikerült megtalálnunk. jbónis Gyórrgy professzor ur felismerte, hogy a gyakorlati órák keretében a történeti múltra vonatkozó elméletet csupán úgy hozhatjuk kapcsolatba a gyakorlattal, ha az elmúlt idők jogszabályainak az akkori idők. társadalmi életével való kapcsolatéi vizsgáljuk', hogyan született meg egy-egy jogszabály, milyen hatást váltott ki. E felismerést úgy